Így gondolhatta ezt Fábián Juli és Zoohacker (született: Palásti Kovács Zoltán) is, akik korábban már nagy sikert arattak az Orfeumban. A különleges formációhoz ezúttal is csatlakozott három zenész kolléga Premecz Mátyás (billentyű), Udvarhelyi Gábor (gitár), Gábor Andor (ütőhangszerek). A friss Artisjus- díjas Zoohacker – a 2013-as év könnyűzeneszerzőjének járó díjat vehette át áprilisban - és az aranytorkú jazzénekeső, Fábián Juli zenei házassága a maga három évével viszonylag frissnek mondható, viszont a kapcsolat gyümölcsözőnek bizonyult, hisz számos világsláger feldolgozása mellett saját szerzemények is napvilágot láttak, melyeket a mai napig leadnak a hazai rádiócsatornák.
Hogy valójában mennyire népszerűek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Orfeumba már napokkal a koncert előtt elfogytak az ülőhelyek, és a szombat esti kezdéskor a „megtelt” táblát is nyugodt szívvel kiakaszthatták volna. Az előre meghirdetett 9 órai kezdés egy picit csúszott, de így legalább mindenki nyugodtan elfogyaszthatta vacsoráját az asztaloknál. Akiknek nem jutott ülőhely, a bárpult környékén próbáltak elhelyezkedni. Zoo időnként kibújt barlangjából, és mint aki csak céltalanul nézelődik, gyorsan felmérte a terepet, majd el is tűnt a konyha irányában.
Aztán váratlanul, szép csendben és majdnem észrevétlenül osontak be az est főszereplői a színpadra, ahol a szokásos orfeumos üdvözlés után belecsaptak a „húrokba”. (Egy apró megjegyzés. Nekem sokat számít, hogy egy művész hogyan viselkedik a színpadon kívül, hisz sokan viselnek „álarcot” a kamerák, nézők, rajongók kereszttüzében. És bár akkor is elismerem a tehetséget, ha az egyénnel nem szimpatizálok, számomra mégis fontos a rajongási faktor eléréséhez némi emberi mintavétel, a megfigyelés eszközét felhasználva. Persze szigorúan betartva az illendőségi kívánalmakat.)
Egy kissé megszeppent kezdést követően – beleértve a közönséget is –, a mozgolódásra késztető dallamok sorozata megtette hatását, és a színpad előtti tánctéren megjelentek az első táncos lábú hölgyek és urak. A repertoárban első körben olyan feldolgozások kaptak helyet, mint például személyes kedvencem Sting és a Shape Of My Heart, a milliónyi újraértelmezést megért klasszikus Peggy Lee eredetije, a Fever, a nyolcvanas évek egyik legszebb dala, anno Terence Trent D'Arby kissé nyávogós előadásában, a Sign Your Name, vagy az eredetileg a The Isley Brothers által megénekelt, majd nem sokkal később a The Beatles által híressé vált Twist And Shout.
A szokásos szünet előtt már a fél ház középen ropta, a rövid pihenő után visszatérve pedig nem kellett sokat várni ahhoz, hogy gyakorlatilag mindenki táncra perdüljön, ahol még talált magának egy talpalatnyi helyet a kivitelezésre. Természetesen a már slágerré vált Fábián Juli & Zoohacker dalok is előkerültek, mint a Girly, Sizzlin, Lallaley, de a legnagyobb üdvrivalgás a Like a Child kezdő ütemei kapcsán tört ki. Közben a színpadon Juli is táncolt, a fiúk néha szólóztak, Zoo pedig a háttérben megbújva, a pultjánál figyelte a történéseket. Időnként, mint egy jó karmester, beintett a fiúknak, majd egy halvány mosoly kíséretében jelezte, ha mindent rendben talált. Julit nem lehetett kizökkenteni, tökéletes cédéminőségben énekelte végig a bulit, és a tőle megszokott nyugalommal és szerénységgel fogadta a koncert végi vastapsot.
Összességében egy igazi klubhangulatú lazulós, táncolós szombat esti programot kaptunk, ami pont elég arra, hogy a megfáradt hétköznapok után egy picit feltöltődjünk testben-lélekben egyaránt. Aki pedig most lemaradt, ne búsuljon sokáig, hisz az ígéretek szerint lesz még alkalmunk az idén az Orfeumban találkozni a párossal!
Szólj hozzá!