Charlie Chaplin dala is felkerült a zenészlegenda új albumára

Új stúdióanyagot a zenész 2016 óta tényleg nem készített, bár azóta kijött egy ritkaság-albuma, továbbá egy felújított koncertfelvétele, valamint a The Lady In The Balcony című unplugged-újragondolás. Az új album néhány dala megjelent már single formájában Van Morrison közreműködésével, úgymint a Stand and Deliver, a The Rebels vagy a This Has Gotta Stop. Ezek politikai, illetve közéleti vonatkozását nem taglaljuk, elsődleges tárgyunk a zene.

Eric Clapton új albumán a járvány alatt megjelent dalok mellett helyet kapott néhány eddig albumra nem került dal is, bár a szerencsések például a Smile című dalt hallhatták a zenész előző turnéján. A szám érdekessége, hogy a zenéjét Charlie Chaplin jegyzi. Persze, mivel az időutazás még nem BKK, nem kifejezetten neki írta: Chaplin a dalt 1936-ban szerezte, a Modern idők című filmjéhez. (A dal arról szól, hogy mindig megvan a lehetőség arra, hogy a holnap jobb legyen, amíg mosolyogsz.) Egyébként más híres zenészek is feldolgozták, köztük Michael Jackson is, 1995-ben.

Szintén a turnén hallhatták a rajongók a Sam Hall című dalt is, amely egy ír népdal feldolgozása, akárcsak az I Still Do albumon hallható I’ll Be Alright is. Ezeken kívül helyet kapott a Meanwhile albumon néhány új dal is, a One Woman, melynek videóklipje az album beharangozójaként is szolgált, valamint a You’ve Changed, a Misfortune valamint a The Call, amely a zenész idei turnéjának néhány állomásán is felcsendült már.

Az album tele van emlékező dalokkal is: a Moon River Jeff Beck emlékére jelent meg kislemezen, ennek másik dala a How Could We Know, amely a most megjelent korongon is helyet kapott. Az Always On My Mind is ide sorolható, bár a szerző, Willie Nelson még él, a feldolgozás az ő 90. születésnapjára készült.

Az album alapvetően az I Still Do zeneiségét folytatja, és a zenész korának megfelelő, kissé mélabús, laza gitárjáték és ének jellemzi. Igazán ütős rock számot nem hallhatunk rajta, ám a hamisítatlan Clapton-blues hangulat a lemez egészén végigvonul. Alapvetően öröm, hogy a nagy generáció ikonjai továbbra is új lemezekkel rukkolnak elő. A régi rajongók talán egy kicsit keményebb hangzásra számítanak, az album azonban így is méltó tagja (és ki tudja, talán lezárása) a Clapton életműnek.