GENERÁL-érettségi találkozó a Rockmúzeumban

A Generál együttes egy 1971-ben alakult szupercsapat, melyben olyan zenészek játszottak, mint Révész Sándor, Karácsony János, Novai Gábor, Várkonyi Mátyás, Póta András, Ákos István és a Mikrolied vokál. Később aztán Révész Sándor mikrofonját Horváth Charlie vette át, de más tagok is cserélődtek a zenekarban. Bár az együttes fennállása alatt csupán négy magyar nyelvű albumot, két angol nyelvű lemezt és egy koncertfelvételt adott ki, zenéjük és a többszólamú éneklésben nyújtott teljesítményük kitörölhetetlen része lett a magyar rocktörténetnek.

1973., DVTK-stadion, Rockfesztivál. A Generál együttes és a Mikrolied vokál fellépése, elöl Herczku Annamária, Bódy Magdi és Várszegi Éva.

Az első, a "kölyök" Generál időszakát a dallamos middle of the road stílus, a Mikrolied női vokáljával (Bódy Magdi, Herczku Annamária, Várszegi Éva, Selényi Hédi, később Szigeti Edit) megerősített slágerek jellemezték. Az együttes, amelyben Révész Sándor (ének), Novai Gábor (basszusgitár, vokál), Várkonyi Mátyás (billentyűs hangszerek, vokál), Karácsony János (szólógitár), Reck Lajos (dob), valamint Ákos István (gitár) is alapító tag volt, 1972-ben megnyerte a Ki Mit Tud?-ot. Miután Révész a Piramisba, Karácsony pedig az LGT-be távozott, Várkonyi Mátyás 1975-ben újjászervezte a Generált, a frontember Horváth Charlie, a gitáros Tátrai Tibor lett, a stílust pedig a funk és a soul hatotta át.

Horváth Charlie (Generál, 1976.)

Koromnál fogva sajnos soha nem juthattam el Generál-koncertre (és hány előadó esetében írtam már ezt le…), pedig a zenekar számos alkalommal összeállt különböző formációkban. 1999-ben a Sláger Rádió turnéjának keretében lépett újra színpadra az eredeti felállás, 2000-ben pedig közös koncertet adott a Generál két formációja. 2015-ben „A dal Neked szól” címmel turnézott Horváth Charlie, Karácsony János, Novai Gábor és Várkonyi Mátyás Maróth Vikivel és a Mörk együttessel kiegészülve. A turné legnagyobb előadását a budapesti Tüskecsarnokban tartották.

Legutóbb 2021-ben állt ismét színpadra a zenekar Bódy Magdi (Mikrolied vokál) pályafutásának 50. jubileumát ünnepelve. A formáció: Révész Sándor, Karácsony János, Novai Gábor, Várkonyi Mátyás, Póta András, Ákos István, valamint Bódy Magdi, Várszegi Éva, Selényi Hédi és Szigeti Edit. (Ezt a koncertet várva vártam, a jegy is megvolt, de természetesen egy pozitív covid teszt keresztülhúzta a számításaimat…).

Újra együtt a nagy csapat

Egy közönségtalálkozó erejéig ismét összeállt a Generál eredeti, 1971-es formációja, mégpedig annak alkalmából, hogy a Staféta (1973) és a Generál II. (1975) lemezeket ismét kiadják, ezúttal cédé formátumban, a GrundRecords jóvoltából.

Elhatároztam, hogy immár SEMMI nem szólhat közbe, hiszen szeretném még együtt látni ezt a zenekart, ha zenélni nem is, de felidézni a régi történeteket és a dalok keletkezésének körülményeit.

A találkozó főszereplőit vastaps fogadta, Várkonyi Mátyás pedig moderátor szerepbe lépett. Hallhattunk történeteket a zenekar keletkezéséről, a Ki mit tud? győzelemről (anélkül, hogy beneveztek volna), és a két album keletkezéséről. Természetesen ezekre a történetekre a zenekar tagjai mind másképp emlékeznek, mégis összemosolyogva, sőt nevetve idézték fel az egymástól sokszor teljesen eltérő emlékeket.

Révész Sándor kiemelte, hogy az első néhány dal olyannyira kidolgozott volt, hogy Módos Péter (aki a Ki mit tud versenyre juttatta be a zenekart) szinte elájult a vokálok hallatán. A verseny megnyerése pedig lendületet adott a bandának a folytatáshoz, nevezetesen a Staféta című lemez megjelenéséhez.

„A zenekar nagyon vidám társaság volt, ám mindemellett a győzelemig vezető út kemény volt. Ilyen jellegű zenével és ilyen dalokkal akkoriban senki sem próbálkozott. A Generál tulajdonképpen jó helyen és jó időben találkozott. A társaság vidámsága mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk az egész mögött lévő munkáról.” – idézte fel emlékeit Karácsony János, aki kérdésünkre azt is elmondta, hogy számára a Generál az amatőr zenélés korszakának végét jelentette, ekkor kezdte ugyanis próbálgatni magát dalírás tekintetében is.

Várkonyi Mátyás elmondta, hogy a Staféta lemez valóban egyfajta stafétaátvétel volt az előző generációktól, ugyanakkor valami teljesen új megteremtése is. A Generál második lemezének megjelenése azonban már koránt sem volt ennyire egyszerű. A zenekar elindult egy progresszívebb zene irányába, amit – ahogy Várkonyi Mátyás fogalmazott – az itthon monopol helyzetben lévő lemezkiadónál nem fogadtak kedvezően: a lemezgyárban falakba ütközött a zenekar, a lemez (a lemezgyár által előre elkészített) borítója is egy krizantémcsokrot ábrázol, amely az elmúlás, a temetés szimbóluma... A zenekar szerint ez volt a lemezgyár véleménye róluk, ezután pedig nem is jelent meg több nagylemezük, legalábbis ebben a formációban.

Rövid karrierje ellenére a „kölyök” Generál a zenészek állítása szerint mindenki számára egyfajta fészek volt, amelyből minden zenész tovább vitt valamit élete következő állomásaira. Bódy Magdi például így nyilatkozott erről:

„Én a koncertek tapasztalatát vittem tovább. A Generálban tanultam meg kiállni több tízezer ember elé, és ekkor tanultam meg mozogni a színpadon ennyi ember előtt.”

Új kiadás a GrundRecords-tól

Bár ebben a felállásban több lemeze nem jelent meg az együttesnek, a Generál a mai napig hatással van a könnyűzenére. Két legendás lemezüket pedig most újra kiadta a GrundRecords. A kiadó több zenész és együttes lemezét is (újra) kiadta már az utóbbi években, figyelik a piacot, az igényeket, de néhány esetben maguk a zenészek keresik fel őket. A Generál két lemezének kiadását a Rockmúzeummal együttműködve vitték véghez, amelynek már csak azért is örülünk, mert ezekhez az albumokhoz már elég nehéz hozzájutni.

A lemezekre az eredeti anyagokon kívül olyan felvételek is rákerültek, mint a Csengess be, jóbarát, az Utánam, srácok! című dalok vagy a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel? rádiófelvétel. A kiadványokat egy-egy ritkán látott zenekari fotókkal megtöltött booklet teszi teljessé.

A munkáról Bene Attilát, a kiadó vezetőjét kérdeztük:

„Nagy szerencsénk volt, mert mesterszalagokat kaptunk a Hungarotontól. Természetesen át kellett dolgoznunk a felvételek hangzását, hiszen a 70-es évek technikája meg sem közelítette a mait. Érdekesség azonban, hogy Rozgonyi Péter, hangmérnök is észrevette, hogy a nagylemezek előtt megjelent kislemezeken sokkal jobban szólnak a felvételek. A nagylemezek hangzását néhány rajongó is kifogásolta. Az biztos, hogy mi megtettünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a legjobb minőségben jelenjenek meg a kiadványok.

A lemezekre nagyon komoly érdeklődés van és rengeteg volt az elővétel is. Bár a zenekar még nem hallotta a friss anyagot, de a megjelenést ők is örömmel fogadták. Ezt az is bizonyítja, hogy szinte mindenki jelen volt az eseményen az eredeti felállásból.”

***

A Generál újra megjelent lemezeit IDE KATTINTVA lehet megrendelni a GrundRecords-tól, akiknek ezúton is köszönjük a recenziós példányukat. Munkájuknak köszönhetően méltó módon került korona a zenekar életművére.