Egy koncert nem politikai szószék – beszólt a Metallica frontembere

A Metallica október 10-i Las Vegas-i koncertjén James Hetfield egy ponton megköszönte a közönségnek, hogy időt, pénzt és energiát áldozott arra, hogy láthassa a zenekart. Aztán váratlanul más előadóknak is odaszúrt.

„A Metallica nem azért van itt, hogy más szórakoztatóipari szereplőkhöz hasonlóan a saját baromságaival próbáljon befolyásolni benneteket. Semmi baromság. Azért vagyunk itt, hogy elfelejtsük a külvilág összes szarságát. A Metallica programja a szeretet, az energia és a súlyos zene!” – jelentette ki a frontember.

Hetfield nem nevezett meg senkit, az NME beszámolója szerint azonban a rajongók rögtön találgatni kezdtek, kikre célozhatott. Felmerült Macklemore neve, de Tom Morellóé és a Paramore énekesnőjéé, Hayley Williamsé is.

• Macklemore szeptemberben Ed Sheeran amerikai stadionturnéjának előzenekaraként lépett fel, amikor a Hind’s Hall című palesztinpárti protestdalát játszotta, és többször is elhangzott a „Free Palestine” jelszó. Az esetből komoly konfliktus lett: több stadion jelezte, hogy nem fogadja a produkciót, ha a rapper is szerepel a műsorban. Macklemore végül lekerült a turnéról, de – ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk – a döntést nem személyesen Ed Sheeran hozta meg.
  
  
• Tom Morello egészen más módon használja a nyilvánosságát. A Rage Against the Machine gitárosa soha nem választotta külön a zenét és a politikai aktivizmust, legutóbb pedig Power To The People néven szervezett fesztivált, amelyen többek között Jack Black, a Foo Fighters és Bruce Springsteen is részt vett. A rendezvény bevételeiből választói részvételt segítő szervezeteket támogattak.
  
  
• Hayley Williams szintén nyíltan fogalmazott az utóbbi időben: koncertjein az amerikai bevándorlási hatóság, az ICE ellen szólalt fel, és a palesztinok melletti kiállását sem rejtette véka alá.

Hogy Hetfield valóban bármelyikükre gondolt-e, azt egyelőre nem tudni, a Metallica frontembere mindenesetre régóta óvatosan kezeli a politikai kérdéseket. Már 2017-ben, Donald Trump első elnöksége idején arról beszélt, hogy politikai véleményét inkább megtartja magának, mert szerinte a politika megosztja az embereket. A zenekar később is inkább az összetartozás és a közös zenei élmény fontosságát hangsúlyozta.

Van azonban némi ellentmondás abban, amikor éppen a Metallica énekese kifogásolja, hogy mások társadalmi vagy politikai üzeneteket visznek a színpadra. A zenekar történetének meghatározó dalai között ugyanis bőven akadnak olyanok, amelyek háborúról, hatalomról, igazságtalanságról vagy az egyén kiszolgáltatottságáról szólnak. A Disposable Heroes a háborúban feláldozott katonák sorsát, a One a háború embertelenségét, az …And Justice for All pedig az igazságszolgáltatás és a hatalom visszásságait állítja középpontba. Persze egy társadalomkritikus dalszöveg nem ugyanaz, mint amikor egy zenész két szám között aktuálpolitikai állásfoglalásra használja a mikrofont. Hetfield valószínűleg éppen ezt a különbséget szeretné hangsúlyozni.

Csakhogy a határ nem mindig egyértelmű: a Macklemore körüli vita például megmutatta, hogy egy koncerten elhangzó politikai üzenet következményei messze túlterjedhetnek magán az előadón. A helyszínek, a szervezők, a főfellépők és végső soron a jegyvásárlók is érintetté válhatnak. Hetfield most a másik oldalról közelít: szerinte a közönség éppen azért érkezik, hogy néhány órára maga mögött hagyhassa a külvilág konfliktusait. Ebben kétségkívül van igazság: a zene, vagyis egy koncert lehet menedék, ahol az emberek politikai meggyőződésüktől függetlenül ugyanazokra a dalokra énekelnek és tombolnak. De ugyanilyen régi hagyománya van annak is, hogy a zenészek a színpadot társadalmi ügyek képviseletére használják. A rockzene történetéből különösen nehéz lenne kitörölni ezt az elemet... Hetfield amúgy maga is koncert közben beszélt arról, hogy szerinte miről nem kellene koncert közben beszélni :)

A kérdés tehát továbbra is nyitott: a koncertjegy egy zenei élményre szól, vagy arra is, hogy az előadó elmondhassa, mit gondol a világról? És ha az utóbbi nem fér bele, akkor ki döntheti el, hol ér véget a művészi önkifejezés, és hol kezdődik a politikai agitáció?