A Metallica történetében nem sok olyan pillanat akad, amely annyira valószerűtlennek hangzik, mint a 2004-es Download fesztivál egyik napja. A zenekar éppen főfellépőként készült színpadra lépni csaknem százezer ember előtt, amikor kiderült: Lars Ulrich eltűnt.
A fesztivál backstage-ében pillanatok alatt elszabadult a fantázia. Egyesek szerint a dobos kiugrott a leszálló helikopterből és nyomtalanul eltűnt a tömegben. Mások már a Metallica feloszlását és/vagy Ulrich kilépését emlegették. A valóságot senki sem ismerte, de egy dolog biztos volt:
este a Metallica lett volna a főattrakció – dobos pedig nem volt.
A helyzet azért is tűnt különösen neccesnek, mert a Metallica nem az a zenekar, amelynek a dalait bárki csak úgy megtanulja egy délután alatt, két sör között. A komplex szerkezetek, a tempóváltások és a zenekar sajátos dinamikája még a legjobb dobosokat is próbára teszi, és ha valami félresiklik, annak százezer ember látja kárát először, aztán a zenekar is, a beszámolókban.
Aztán a metalvilág megmutatta, hogy működik vészhelyzetben.
A színpadra elsőként a Slayer legendás dobosa, Dave Lombardo érkezett. Miután James Hetfield néhány mondatban elmagyarázta, hogy Ulrich egészségügyi okok miatt nem tud fellépni, Lombardo belecsapott a Batterybe. A beszámolók szerint olyan pontossággal és energiával, hogy a közönség pillanatok alatt elfelejtette a pánikhangulatot. Utána jött az akkor pályája csúcsán lévő Joey Jordison. A Slipknot zenésze eredetileg nem erre készült azon a napon, mégis néhány órányi felkészüléssel vállalta el a lehetetlennek tűnő feladatot. A For Whom The Bell Tolls után a Creeping Death és a Seek & Destroy már úgy szólt, mintha egész életében Metallica-dalokat játszott volna.
Persze nem volt minden tökéletes. Akadtak bizonytalan pillanatok, egy-egy szétesőbb részlet, de ezeket a közönség nem hibának, hanem a rocktörténelem egyik legkülönlegesebb improvizációjaként élte meg. A koncert végére már senkit sem érdekelt igazán, mi történt valójában: a metal közösség éppen tanúja volt-e valami egyszeri és megismételhetetlen eseménynek.
A hivatalos verzió szerint Lars Ulrich a koncert napján kimerültség és pánikroham-szerű tünetek miatt került kórházba, ezért nem tudott fellépni.
Ez pont abban az időszakban történt, amikor a Metallica a legviharosabb évei egyikén volt túl. Néhány évvel korábban zajlott le a zenekar majdnem szétesését dokumentáló Metallica: Some Kind of Monster története: Hetfield elvonóra vonult, a banda hónapokra leállt, Ulrich és Hetfield kapcsolata mélypontra került, Jason Newsted már kilépett, és az egész zenekar terápiára járt.
Ulrich később arról beszélt, hogy a Download napján egyszerűen "elfogyott". Hosszú világkörüli turné, kevés alvás, folyamatos utazás, magánéleti problémák és családi feszültségek terhelték. Elmondása szerint korábban nem tapasztalt ilyesmit, és a repülőúton jelentkező szorongás annyira felerősödött, hogy orvosi segítségre volt szüksége.
Persze a metalvilágban azóta is élnek az alternatív elméletek. Konkrét bizonyíték azonban soha nem került elő, és maga a zenekar sem utalt ennél többre. Mai szemmel nézve egyébként a történet már kevésbé tűnik rejtélyesnek, mint 2004-ben. Ma valószínűleg azt mondanánk rá, hogy egy ötven felé közeledő, világhírű zenész egyszerűen elérte a terhelhetősége határát, és a teste jelezte, hogy itt az ideje megállni, divatos szóval: kiégett. Akkoriban viszont a rockvilág még nem nagyon beszélt pánikrohamról, kiégésről vagy mentális egészségről, így a közönség számára sokkal titokzatosabbnak tűnt Lars hirtelen eltűnése.
Mindettől eltekintve – vagy ezzel együtt – a végeredmény egy megismételhetetlen Metallica-koncert lett. Olyan este, amikor a Slayer és a Slipknot tagjai kisegítették a világ legnagyobb metalzenekarát, a közönség pedig első kézből sorból tapasztalhatta meg, hogyan működik a rock'n'roll vészhelyzetben.
Most, 22 évvel később ez már szinte elképzelhetetlen: nem azért, mert 62 éves emberek már nem ugrándoznak ki helikopterekből, hanem mert a Metallica közben kinőtte a saját viharos korszakát. Az egykori konfliktusok helyét egy jóval kiegyensúlyozottabb zenekar vette át, amely ma már nemcsak a saját túlélésével foglalkozik, hanem azzal is, hogyan segíthet másokon. A 2004-es Downloadon még nekik volt szükségük a (metal)közösség támogatására. Azóta sokszor ők állnak a másik oldalon, mint ahogy ezt Budapesten is bebizonyították:
Ez a cikk eredetileg a Classic Rock magazin 109. számában jelent meg, 2007 augusztusában. Mi az utánközlésből dolgoztunk.
Szólj hozzá!