Közel három és fél évtized telt azóta, hogy a Quimby egy dunaújvárosi próbateremből indulva meghódította a budapesti éjszakát majd az egész országot, és még Európa számos kiemelt koncerthelyszínét is bevették.
A Kiss Tibor (ének, gitár), Varga Livius (ütőhangszerek, ének-vokál), Balanyi Szilárd (billentyűk, vokál), Kárpáti Dódi (trombita, ének), Mikuli Ferenc (basszusgitár) és Gerdesits Ferenc (dob) alkotta „hexavirátust” a közösen megélt sikerek és kihívások egyaránt összekovácsolták.
„Több becenevünk van magunkra. Ilyen a – Family tugedör mellett – a terepasztal lovagjai. Ezek vagyunk mi: átlagemberek, a világ felfoghatatlanul nagy erőinek kitett játékok. Saját kis történeteiket megharcoló, lovagi erényekre törekvő, szerető-félő, elbukó, felálló esendő hősök. Éljük és énekeljük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy szeretni mindig és mindenhogyan lehet, s kell. Van, akinek ez szélmalomharcnak tűnik, és van, akinek ez egy izgalmas létforgatag” – meséli Varga Livius.
„Miguel de Cervantest gyerekkorom óta csodálom. A harcot emelem ki, mert a világ egy harctér, ahol egyéni és közösségi szinten éljük át a harcainkat. Ha tudná a közönségünk, mennyire érvényesek ránk a Don Quijote regény tanulságai, meglepődne...” – teszi hozzá Kárpáti Dódi.
2026. március 28-án a csapat az MVM Dome-ban arra hívja a közönséget, hogy együtt építsék fel az este terepasztalát.
„Mindig ebben a játéktérben élünk. Néha leomlottak a díszletek és újra kellett őket húzni, de igazából soha nem hagytuk el ezt a terepet. Néha fogpiszkálóból, néha gerendából építettünk várat. Mindig, ami kéznél volt, de a vár töretlenül áll” – mondja Balanyi Szilárd.
„A terepasztal az élet kicsinyített mása, és ha távlati szemszögből nézünk rá életünk eseményeire, sokszor egészen más képet mutat. Ebből a felülnézetből sokszor önmagunkkal szemben is tudunk öniróniát gyakorolni, nevetni az esendőségeinken, botlásainkon, gyarlóságainkon, amelyek néha köszönőviszonyban sincsenek a belső lovagunkkal. Sokszor éreztük azt, mintha egy különleges éteri szeánszon lennénk, ahol a közönséggel együtt ünnepeljük az égieket” – fűzi hozzá hozzá Kiss Tibi.
Harmincöt év szélmalomharca (?) után a Quimby az MVM Dome-ban is azt üzeni – van hely, ahol a dalok még mindig jobbá próbálják tenni a világot, de az idáig vezető út sem volt elhanyagolható jelentőségű:
„Nagy boldogsággal indult az év. Az egyik kedvenc elfoglaltságunk a számírás, és az azt követő stúdiózás. Az ünnepek előtt, év végén úgy gondoltuk, még nincsenek készen teljesen a dalok, mégis kijelöltük a stúdióidőt, hátha a múzsát megsegíti a határidő. Így is lett. Nemcsak, hogy minden elkészült időben, de volt olyan szám, a Vakrepülés, amely az utolsó pillanatban teljesen új zenei öltözetet kapott, még a ritmikája is megváltozott. Az egész stúdiózás tulajdonképpen egy barátkozás volt, boldogsággal, összefeszülésekkel, flashekkel és szuper megoldásokkal. Remélem a közönség is magáévá teszi az új dalokat, ugyanis mindhármat visszük március 28-án az MVM Dome-ba, ahol a Quimby zenekar fennállásának 35. évfordulóját ünnepli. Grandiózusabb színpadi bemutatkozásról nem is álmodhat egy dal” – tette mindehhez hozzá Varga Livius.
Quimby, MVM Dome
Szólj hozzá!