Az "Azok a fiúk" 1990 és 1995 között működött. A dalokat általában Skatc írta, de olyan neveket találunk a szerzők között, mint Miklós Tibor, Geszti Péter, Závodi Gábor és mások.
Skatz (úgy ragadt rá ez a név, hogy skacozta a pasikat) a katonaság alatt kezdett próbálni Török Tamással (Bonbon), s a diploma megszerzése után, 27 évesen vágott neki a zenei pályának. Öt aktív év után hagyta el a zenekart. Az első nagy slágerük ez volt:
Egy vele készült beszélgetésben elmondta, hogy szeret mindent profin csinálni, és nem hisz abban, hogy lehet egyik lábbal az egyikben, a másikkal a másikban létezni. Mindig is zenélni szeretett volna, de bölcs édesapja azt mondta, hogy legyen azért egy diplomája... Édesapja építész volt, ő is ezt a szakmát választotta, majd amikor a színpadnak hátat fordított, Magyarország egyik legnevesebb építésze lett, nem akármilyen épületek őrzik a nevét. (Egyébként a hangja is remek volt, a közönség pedig szerette a zenekar dalszövegeit is.)
Saját megfogalmazása szerint a zene számára hatalmas szenvedély volt. A titkos kedvence a "Velünk felfelé" című dal, szerettünk volna ezzel búcsúzni tőle, de sajnos nem találtuk meg, mégis idéznénk belőle, mert ezen a szomorú napon különös jelentősége van ezeknek a szavaknak:
"Majd lesz, aki elhagy, ki nem hiszi el,
hogy juthatnál égbe fel.
Képzelj egy csillagot,
képzeld, hogy ott ragyog.
Képzelj egy csillagot,
s hidd, el neked ragyog.
Te vagy ott!
S majd visszaránt, sok furcsa hang,
és úgy óv majd, hogy visszatart.
A semmiből indulsz, a semmibe érsz.
S a kettő közt oly mindegy hogy élsz."
R.I.P.
Szerdahelyi László Skatc, gyász, Azok a fiúk
Szólj hozzá!