Január 8. mindig külön dátum a poptörténetben. 1935-ben ezen a napon született Elvis Presley, aki 2026-ban már a 91. születésnapját „ünnepelné” – ha van előadó, akinek az életműve túlélte a saját biológiai idejét, hát ő az. Az idei évfordulót vastagon aláhúzza egy másik: hetven éve jelent meg a Heartbreak Hotel – az a dal, amely Elvisből nem egyszerűen sikeres énekest, hanem korszakos figurát csinált.
A Heartbreak Hotel 1956 januárjában jelent meg, és ez volt az a pillanat, amikor Elvis a regionális sikerekből országos jelenséggé vált. A dal volt az első listavezető slágere, nyolc héten át állt az amerikai toplista élén, és egyszerre hódította meg a pop-, a country- és az R&B-listákat – akkoriban szinte példátlan módon. Mindezt úgy, hogy a dal már megjelenésekor megosztó volt. Elvis korábbi kiadója, Sam Phillips „morbid zűrzavarnak” nevezte a felvételt, az RCA több vezetője pedig túl sötétnek, túl lelassultnak érezte.
A közönség viszont pontosan ezt hallotta meg benne.
A Heartbreak Hotel ugyanis nem megnyugtató dal. A szöveg egy lelki állapotot rögzít: egy zsúfolt, mégis magányos teret, ahol minden szoba foglalt – és mindenki egyedül van. A dal eredetét évtizedekig legenda lengte körül. Szerzői, Tommy Durden és Mae Boren Axton sokáig azt állították, hogy a „lonely street” sort egy, a Miami Herald-ben megjelent öngyilkossági hír ihlette – csakhogy ilyen cikket soha nem találtak. A Rolling Stone későbbi kutatásai szerint a valódi történet egy Alvin Krolik nevű emberhez köthető: egy bűnözőhöz, aki egy időre megpróbált tiszta lappal indulni, és egy vallomásában ezt írta: „Ez egy olyan ember története, aki magányos utcákon járt.” A történetet több újság is felkapta. A történet eme szála szinte sorsszerűen szakadt meg: néhány évvel később Krolik visszatért a bűnözéshez, kirabolt egy italboltot, ahol a tulajdonos lelőtte. A „magányos utcákat járó ember” halála ismét címlapokra került, és a Rolling Stone meggyőződése szerint ez volt az a történet, amely Durden és Axton fantáziáját megragadta.
Akár ez volt a konkrét ihlet, akár nem, a dal hangulata elemi erejűnek bizonyult. Amikor Mae Boren Axton egy hotelszobában lejátszotta a demót Elvisnek, az állítólag csak annyit mondott:„Hot dog, Mae, play that again!”. A felvétel során Elvis tudatos döntéseket hozott: a dal nem gyorsult fel, nem lett „rádióbarát”, az ikonikus visszhangot pedig saját ötlete alapján a stúdió folyosójának akusztikájával hozták létre. A stúdiózenekarban ott volt Chet Atkins is, Elvis pedig egyharmados szerzői kreditet kapott – nem azért, mert részt vett volna a dal megírásában, hanem mert ez az ötvenes években bevett iparági gyakorlat volt. A kiadók és a dalszerzők gyakran így ösztönözték a kiemelt előadókat arra, hogy egy kockázatosnak tartott számot rögzítsenek. A szerzői részesedés hosszú távú jogdíjat jelentett, cserébe viszont garanciát adott arra, hogy a dal Elvis hangján jut el a közönséghez.
Annyira eljutott, hogy a Heartbreak Hotel végigkísérte Elvis pályáját. Az 1968-as tévés visszatérő műsorban felszabadultan, nevetve énekli, a szöveget is elfelejti – mintha már kívülről ismerné saját mítoszát. Utoljára 1977. május 29-én adta elő, Baltimore-ben, néhány hónappal a halála előtt.
A dal aztán önálló életre kelt. Több mint kétszáz feldolgozás készült belőle: Johnny Cash ironikus paródiát csinált belőle, Bert Jansch a bluesos gyökerét emelte ki, a The Cramps pedig kaotikus energiát vitt bele. A legmélyebbre azonban sokak szerint John Cale ment: a volt Velvet Underground-tag pitchfekete, szétbontott verziója a dal sötétségét egészen új szintre emelte, és máig etalonnak számít.
A Heartbreak Hotel nem öregedett jól, és ez azért van, mert nem öregedett egyáltalán. Újra és újra előkerül klubokban, koncerteken, születésnapokon – és feltehetően így lesz ez a magyar Elvis-rajongók idei, hagyományos megemlékező buliján is.
Elvis születésnapja ugyanis nem puszta rajongói rituálé, hanem minden évben alkalom az újrahallgatásra. Magyarországon ezt a szerepet évtizedek óta következetesen a Magyar Elvis Klub tölti be. Mindez nem elszigetelt jelenség: Elvis-klubok szerte a világon – Memphistől Európán át Japánig – ugyanebben az időszakban emlékeznek a születésnapra és az 1956-os premierre.
Az est házigazdája, John Laslo Farkas nem konferanszié, hanem idegenvezető egy jól ismert, mégis mindig újraértelmezhető életműben. Ez a fajta szerkesztett, mégis laza dramaturgia az, ami megkülönbözteti az eseményt egy egyszerű tribute esttől.
A fellépők mind külön korszakot és megközelítést képviselnek. A pécsi Elvis Project a korai rock and roll robbanását idézi meg, fúvósokkal megtámogatva; az Andorai Péter & The Graceband – ezúttal Bokor Riával kiegészülve – a kiforrottabb, drámaibb Elvis-dalok felől közelít; míg a Pedrofon klubhangulatú, lendületes rock & roll nyelven szólaltatja meg az életművet.
Időpont: 2026. január 10. (szombat), 19:00
Helyszín: New Orleans Club
A megemlékezéshez felhasznált cikk
Elvis, Heartbreak Hotel, Magyar Elvis Klub
Szólj hozzá!