A brit karácsony egyik legbiztosabb jele nem a fagyos eső, nem a pulóverbe bújtatott kutyák látványa, és még csak nem is az, hogy a „Last Christmas” újra felbukkan minden létező lejátszási listán. Hanem az, hogy az ország – legalábbis zeneileg – kollektív idegállapotba kerül amiatt, ki lesz az adott év Christmas Number 1 előadója. Ez a cím egyszerre presztízs és nemzeti sport, amelyet minden évben halálosan komolyan vesznek, miközben pontosan tudják róla, hogy egy kicsit nevetséges is.
Éppen ezért működik.
A közkeletű hiedelemmel ellentétben a brit karácsonyi listavezető nem valamiféle klasszikus értelemben vett szavazás eredménye. Nincs boríték, nincs SMS-kód, nincs „Hívjon most !”. A Christmas Number 1 egyszerűen az a dal, amely a karácsony előtti chart-héten a UK Official Singles Chart élére kerül. A számítás könyörtelenül technokrata: eladások, letöltések, streamek, mindez az Official Charts Company precíz mérlegein átfuttatva. És mégis: a köznyelvben rendre „megszavazzák”, mert a rajongók, kampányok, jótékonysági projektek és közösségi összefogások évről évre bebizonyítják, hogy tömeges akarattal igenis lehet billenteni a mérlegen.
A történet gyökerei egészen az ötvenes évek elejéig nyúlnak vissza. A brit slágerlista 1952-ben indult, és utólag ebből az időszakból számítják az első karácsonyi listavezetőt is. Akkoriban ez még inkább véletlen volt, mint tudatos cél: az a dal lett „Christmas Number 1”, amely történetesen karácsony táján volt a legnépszerűbb. Senki nem sejtette, hogy ebből egyszer intézmény lesz. A valódi fordulat a hetvenes évekre tehető, amikor az előadók és kiadók ráéreztek, hogy a karácsonyi hét külön játszótér, ahol a szabályok kicsit mások, a figyelem nagyobb, a tét pedig szimbolikusan óriási. Innentől kezdve a Christmas Number 1 már nem melléktermék, hanem cél lett.
A cím presztízsét több dolog táplálja egyszerre. Egyrészt ez az év legforgalmasabb zenei időszaka, amikor még az is vásárol és/vagy streamel, aki januárban már csak podcastet hallgat. Másrészt a BBC ünnepélyes bejelentése és a bulvársajtó hetekig tartó találgatása sajátos rituálét teremtett. Harmadrészt pedig ott vannak azok a kampányok, amelyek időről időre megpróbálják „meghackelni” a rendszert: jótékonysági dalok, ironikus közösségi összefogások, vagy éppen a mindenkori mainstream elleni lázadás. A Christmas Number 1 nem egyszerűen sláger, hanem állásfoglalás is.
A legfrissebb történelemhez lapozva: 2024-ben a karácsonyi trófeát a Wham! vitte haza a „Last Christmas”-szel, ami önmagában nem hangzik forradalminak, de a rekord a részletekben rejlik. Ez volt az első dal, amely egymást követő két évben is elhódította a karácsonyi listavezető címet. George Michael szelleme tehát immár hivatalosan is karácsonyi örökmozgó, amelyet sem az idő, sem a túltelített bevásárlóközpontok hangrendszerei nem tudnak megállítani – sokak nagy bánatára.
A tavalyi mezőnyben persze ott voltak a szokásos versenyzők is: Mariah Carey, Brenda Lee, friss megjelenések és újracsomagolt klasszikusok, de a végén a nosztalgia győzött – méghozzá ipari mennyiségben.
Az idei, 2025-ös verseny menetrendje tankönyvszerű. A számlálás december közepén indul, az utolsó streamek és vásárlások csütörtök, azaz ma éjfélig számítanak, az ítélet pedig pénteken, a BBC Radio 1 délutáni műsorában hangzik el. Ez az a pillanat, amikor a brit zenei közvélemény egyszerre figyel, a fogadóirodák zárnak és a The Guardian online felületei másodpercenként frissülnek.
A jelenlegi kép alapján a mezőny ismerős és mégis izgalmas.
Tíz évvel a Kylie Christmas után jubileumi újrakiadással jelentkezett Kylie Christmas (Fully Wrapped) címmel, CD-n és kétféle bakeliten. A klasszikus ünnepi dalok mellett közönségkedvencek és négy új felvétel is helyet kapott a lemezen, köztük az XMAS. A
A „Last Christmas” ismét ott lebeg a lista élén, mint egy soha el nem múló ünnepi kísértet. Kylie Minogue új karácsonyi dala komoly kihívóként lépett be, tökéletesen szabott popcsomagolásban, míg jótékonysági projektek azt a hagyományt viszik tovább, amely szerint a Christmas Number 1 lehet politikai vagy morális gesztus is. Mindeközben a streamingkorszak nagy paradoxona is működik: olyan dalok versenyeznek egymással, amelyek közül némelyik idősebb, mint a hallgatóik egy része.
Amikor ez a cikk megjelenik, a győztes neve még nyitott kérdés lehet, de a dramaturgia már készen áll. Amint kihirdetik a 2025-ös Christmas Number 1-et, a cím bekerül a brit popkánon furcsa, ünnepi lábjegyzetébe, a vesztesek pedig vigasztalódhatnak azzal, hogy jövőre újra lehet próbálkozni.
Mert a brit karácsonyi listavezető nem csupán dal, hanem hagyomány, vitaindító és kollektív játék – egy olyan országban, amely még a slágerlistát is képes nemzeti üggyé emelni, miközben közben pontosan tudja, hogy az egész egy kicsit vicc.
És pontosan ezért veszi halálosan komolyan.
Christmas Number 1, karácsonyi dal, Nagy-Britannia, Last Christmas
Szólj hozzá!