Kevés mai modern zenekar váltott ki annyi szenvedélyes vitát, mint az Imagine Dragons. Rajongók légiói gondolják úgy, hogy övék a 2010-es évek meghatározó hangzásvilága, miközben a kritikusok sablonosnak vagy futószalagon gyártottnak minősítik zenéjüket. A zenekar különös kulturális kereszteződésben áll: valóban ők lennének minden idők legrosszabb zenekara, vagy egyszerűen csak félreértett úttörők, akiknek tömegvonzereje fenyegeti a hagyományos rock elitizmus kapuőreit?

A 2012-es Night Visions albummal berobbanó Imagine Dragons azóta is állandó szereplője a rádiók lejátszási listáinak, a sporteseményeknek és a kasszát robbantó filmek előzeteseinek. Az olyan számok, mint a „Radioactive”, a „Believer” és a „Thunder” igazi himnuszokká váltak – még azok számára is felismerhetők, akik azt állítják, nem is hallgatják a zenekart. Zenéjük fülbemászó, filmszerű és megalkuvás nélkül grandiózus. Milliók számára ők a kamaszkor, a szívfájdalom, az ellenállás és az ünnep hangjai.

A hírnévvel azonban a kritikák hulláma is megérkezett. A fanyalgók azzal vádolják a zenekart, hogy stadionrock-kliséket ont magából, túlságosan támaszkodik ismétlődő struktúrákra és hiányzik dalszövegeikből a mély mondanivaló. Egyes zenészek odáig mentek, hogy nyilvánosan a világ legrosszabb zenekarának titulálták őket – ez a cím általában sokkal kisebb kereskedelmi és kulturális hatású előadóknak van fenntartva.

De miért ez az ádáz gyűlölet?

A visszahatás részben abból eredhet, hogy az Imagine Dragons mennyire jól testesíti meg a mainstream sikert. Műfajkeverő stílusuk – rock, pop, elektronikus és még hiphop elemeket is vegyítve – megtöri a hagyományos formákat, és sebezhetőségük nem mindig illeszkedik az „autentikus” rock kategóriájába. Dan Reynolds frontember nyílt megnyilvánulásai a mentális egészségről*, a hitről és az identitásról egyeseknek túlságosan komolynak tűnhetnek, de mások számára mentőövet jelentenek.

Talán a legnagyobb feszültség a zenekar azon vonásából fakad, hogy nem hajlandók megfelelni. Soha nem próbáltak menők lenni – azt próbálták elérni, hogy érezhetőek legyenek. És ezzel hatalmas globális közönséggel kerültek kapcsolatba. Minden kritikusra több millió rajongó jut, akik inspirálónak, energivál telinek és mélységesen személyesnek tartják zenéjüket.

Végső soron az Imagine Dragons talán sosem fogja megnyerni a kritikusabb zenehallgatókat vagy a kritikusok kedvenceit. De talán nem is ez a céljuk. Örökségük**, bármennyire is megosztó, biztosított – nemcsak a lemez eladásokban vagy a Spotify streamelésekben, hanem abban is, hogy dalaik egy generáció meghatározó pillanataiból készült film zenéjét szolgáltatják.

Mi a rajongókkal vagyunk, bár lelkesedésünk egészen újsütetű, nagyjából és egészében 3-4 napos.

Megvan az év koncertje, és még csak júniusnál tartunk (Imagine Dragons 06.15.)

* 2015 körül nyílt meg először arról, hogy súlyos depressziót és depresszióból fakadó mentális válságot élt át, amikor a Night Visions lemez készült. Őszintén beszélt arról, hogy rendszeres terápiás segítséget vett igénybe, és a holisztikus gyógyításban hitt – életmódváltás, dietetika, jóga és meditáció is segítette.Több interjúban is beszélt már arról, hogy a depresszió és szorongás élete “legnehezebb két éveiben” volt a legintenzívebb.Több platformon aktívan dolgozik azon, hogy lebontsa a mentális betegséggel kapcsolatos tabukat – ő vezette például a Mediaplanet kampányt a férfiak mentális egészségének támogatásáért. Ahogy mi is megtapasztalhattuk, koncerteken és közösségi eseményeken is beszél arról, hogy a depresszió nem gyengeség – például a “Demons” dalhoz kapcsolódóan is.