Joy Division, New Order, The Smiths, Stone Roses, Happy Mondays, Oasis* – kevés város tudna hasonló névsort felmutatni. Manchester zenetörténetéből kiállításokat, városi sétákat és turistaprogramokat lehet szervezni, az újjáalakult Oasis koncertjei pedig ismét megmutatták, milyen gazdasági erő rejlik a jól hasznosított zenei örökségben.
A múlt azonban nem egy próbaterem. Attól, hogy harminc évvel ezelőtt egy város kitermelt néhány világhírű zenekart, a következő generációnak még nem lesz automatikusan fellépőhelye, stúdiója, megfizethető próbaterme vagy biztos megélhetése.
Manchesterben most éppen erre próbálnak választ adni. Bev Craig, a manchesteri városrégió polgármestere a Beyond the Music konferencián kétmillió fontos – átszámítva csaknem egymilliárd forintos – zeneipari támogatást jelentett be. A pénzből egyebek mellett a próbatermekhez és produkciós helyszínekhez való hozzáférést támogatnák, gyakorlati segítséget nyújtanának a pályakezdő alkotóknak, és azt szeretnék elérni, hogy a zenészeknek a saját régiójukban is legyen munkalehetőségük. A kétmillió font a korábban bejelentett, négymillió fontos kulturális alapot egészíti ki, amely a kis kluboktól a nagy kulturális intézményekig támogat manchesteri projekteket.
Craig szerint a város tudatosan próbálja egyszerre fejleszteni a saját zeneiparát és Manchesterbe vonzani a nagy nemzetközi eseményeket. A Co-op Live aréna idén a Brit Awardsnak és a fekete zenei kultúrát középpontba állító MOBO Awardsnak is otthont adott. Közben a Beyond the Music fesztiválján feltörekvő fekete és kisebbségi előadók léptek fel.
A mondat, amelyre a brit sajtó is felkapta a fejét, pimaszul egyszerű volt: Manchester zenéje többről szól, mint az Oasisról. Ez nem az Oasis jelentőségének kisebbítése, inkább annak felismerése, hogy a város zenei múltja csak akkor marad élő örökség, ha közben helyet készítenek azoknak is, akik még nem részei ennek a történetnek.
A támogatási program egyik fontos indoka, hogy a brit zeneipar egyre London-központúbb, a pályakezdés pedig mind drágább. Akinek nincs pénze eszközökre, próbateremre, képzésre és arra az időre, amely alatt még nem termel bevételt a zenélés, az könnyen kiesik – függetlenül attól, mennyi tehetség van benne. Ennek következtében a zeneipar társadalmilag is egyre szűkebb kör számára válhat elérhetővé.
Manchester ezért nem kizárólag művészeti támogatásként kezeli a programot: a zenére helyi gazdasági ágazatként tekint, olyan területként, amely munkahelyeket teremt, közönséget mozgat, turistákat vonz, és bevételt termel a kluboknak, vendéglátóhelyeknek, szállodáknak és közlekedési szolgáltatóknak is.
A város az AI kérdését sem hagyta ki a csomagból. Képzéseket ígérnek a zeneiparban dolgozóknak, és vizsgálni akarják, hogyan hatnak az új technológiák a munkahelyekre, a bevételekre és a kulturális sokszínűségre. Nem egyszerűen azt kérdezik, mit tud a mesterséges intelligencia, hanem azt is, kik nyernek és kik veszthetnek az elterjedésével.
A manchesteri modell természetesen nem másolható át egy az egyben Magyarországra. (Pedig jó lenne...)
A gondolat azonban ismerős lehet nálunk is. A városok szívesen büszkélkednek azokkal az előadókkal, akik már sikeresek, és örömmel fogadják a nagy koncerteket, amelyek megtöltik a szállásokat és a vendéglátóhelyeket. Ritkábban merül fel, hogy a következő generáció hol próbál, melyik kis klubban léphet először színpadra, és miből él addig, amíg még nem ad el több ezer jegyet.
Manchester most nem újabb Oasis-emléktáblára költi a pénzt – inkább a jövőbe invesztál és arra törekszik, hogy egyszer majd legyenek új nevek, akikről érdemes emléktáblát készíteni...
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
*Az Oasis 2009-ben, Noel és Liam Gallagher elmérgesedett viszonya miatt oszlott fel, majd tizenhat év szünet után 2025-ben állt újra színpadra. A visszatérés nem maradt egyszeri nosztalgiakör: a zenekar 2027-re újabb, Nagy-Britanniát, Írországot, Európát és az Egyesült Államokat érintő turnét hirdetett, amelynek jegyei már elfogytak. Manchesterben tizenegy estét adnak az Etihad Stadionban, a turnét pedig négy knebworthi koncerttel zárják – ugyanott, ahol 1996-ban két estén összesen mintegy negyedmillió ember előtt játszottak.
Forrás
Szólj hozzá!