A szellemjegy első hallásra akár az elektronikus belépő találó elnevezése is lehetne: nincs kinyomtatva, nem lehet kézbe venni, mégis ott lapul a telefonon. A jegypiacon azonban egészen mást jelent: az angolul ghost ticketnek nevezett belépő az értékesítés pillanatában nincs az eladó birtokában – és az sem biztos, hogy később hozzájut.
A helyzet könnyen összetéveszthető a késleltetett jegykézbesítéssel. A Foo Fighters berlini koncertjére vásárolt jegyünk például csak az esemény előtti napon vált letölthetővé, ami nem kevés idegeskedést okozott. A belépési jogosultság azonban már a vásárláskor a miénk volt, csupán a felhasználható digitális jegyet tartották vissza. A szellemjegynél éppen ez a garancia hiányzik.
A módszer lényege, hogy egy üzletszerű viszonteladó nagy érdeklődésre számítva előre meghirdet egy koncertjegyet. De csak akkor próbálja megszerezni olcsóbban, ha van rá vevő, a két ár közötti különbséget pedig megtartja. Ha nem jár sikerrel, a vásárló akár közvetlenül a koncert előtt tudhatja meg, hogy a kifizetett belépő valójában soha nem állt rendelkezésre. A vevő tehát nem egy jegyet vásárol meg, hanem az eladó ígéretét arra, hogy majd szerez neki egyet.
A hirdetés gyakran úgy néz ki, mint egy rendes másodpiaci ajánlat. A reménybeli koncertlátogató lát egy eseményt, egy jegykategóriát, esetleg szektort és árat, ezért joggal feltételezi, hogy az eladó birtokában van a belépő. Valójában csak arra vállal kötelezettséget, hogy később megpróbál egy hasonló jegyet szerezni. Előfordulhat, hogy az apró betűs feltételekben szerepel a „speculative ticket” vagy az, hogy a pontos ülőhely később derül ki. Ettől a vásárlás jogilag talán kevésbé megtévesztő, a hétköznapi vevő azonban továbbra sem feltétlenül érti, hogy nem egy már meglévő jegyet vett meg.
Ha a vevő előtt egyértelműen ott állna:
"Az eladónak jelenleg nincs ilyen jegye, és nem garantált, hogy meg tudja szerezni",
valószínűleg jóval kevesebben fizetnének érte.
Kaliforniában ezért törvényt fogadtak el a szellemjegyek ellen. A fő szabály megtiltja olyan koncert- és sportjegyek meghirdetését, amelyek nincsenek az eladó birtokában és megszerzésükre sincs biztos joga. Ez nem általános tilalom a továbbértékesítésre: aki valóban megvásárolt egy jegyet, de mégsem tud elmenni az eseményre, továbbra is eladhatja. A cél a nem létező készletre épülő spekuláció visszaszorítása.
A történet másik fele a Ticketmaster saját másodlagos piaca körül zajlik. Az elsődleges piacon a szervező vagy annak hivatalos jegyértékesítő partnere a ténylegesen rendelkezésre álló készletből értékesíti a belépőket. A másodlagos piacon már korábban megvásárolt jegyek cserélnek gazdát. Ez önmagában még nem probléma: bárkivel előfordulhat, hogy közbejön valami, ezért szeretné továbbadni a belépőjét.
A határ ott kezd elmosódni, ahol a továbbértékesítés már eleve haszonszerzésre épül. Például viszonteladók nagy mennyiségben vásárolják fel a keresett jegyeket, majd jóval magasabb áron kínálják őket újra. Ehhez olykor a vásárlási korlátokat is megpróbálják kijátszani több száz vagy akár több ezer felhasználói fiókkal. Az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC - egy másik...) és hét állam szerint a Ticketmaster tudhatott arról, hogy egyes jegybrókerek rendszeresen átlépik az előadók és szervezők által meghatározott vásárlási limiteket. A kereset szerint az így megszerzett jegyek közül sok később, immár magasabb áron jelent meg a Ticketmaster saját másodlagos piacán, a Ticketmaster Resale felületén. A hatóság szerint a vállalat 2019 és 2024 között 3,7 milliárd dollárnyi díjbevételhez jutott a másodlagos értékesítésekből. Egy amerikai szövetségi bíróság most szeptember végén úgy döntött, hogy a Ticketmaster felelőssége is vizsgálható az ügyben. Ez még nem elmarasztaló ítélet: a döntés csupán azt jelenti, hogy az FTC keresetét nem söpörték le az asztalról, és az eljárás folytatódhat.
Mindez nem jelenti azt, hogy minden másodlagos jegyértékesítés tisztességtelen. Nem ugyanaz a hivatalos készletből értékesíteni egy belépőt, továbbadni egy valóban megvásárolt, de fel nem használható jegyet, vagy eleve azért felvásárolni belépőket, hogy később drágábban lehessen túladni rajtuk. A szellemjegyek esetében még világosabb a helyzet: ott olyasmin próbálnak hasznot termelni, ami egyelőre nem is létezik. A koncert ugyan csak egyszer történik meg, de a hozzá tartozó jegyen – ha a rendszer engedi – többször is lehet keresni.
Fontos hozzátenni, hogy a most ismertetett törvény és a Ticketmaster elleni eljárás az Egyesült Államokhoz kötődik, nem magyarországi ügyekről van szó. Magyar vásárlók azonban külföldi koncertekre készülve ugyanúgy találkozhatnak másodlagos jegypiacokkal vagy tisztázatlan hátterű ajánlatokkal. A legbiztonságosabb továbbra is a szervező által megjelölt hivatalos jegyértékesítőnél vásárolni. Másodpiaci jegynél ellenőrizzük, hogy az eladó valóban rendelkezik-e a belépővel, a platform garantálja-e annak érvényességét, világosan feltüntették-e az eredeti és a végleges árat, valamint mikor és milyen módon kerül hozzánk a jegy. A késleltetett kézbesítés önmagában nem jelent csalást, ha a vásárlást a hivatalos rendszer visszaigazolta, és a belépési jogosultság már a vevőhöz tartozik.
Ha viszont csak arra kapunk ígéretet, hogy az eladó később majd megpróbál jegyet szerezni, akkor még nincs jegyünk – legfeljebb reményünk. Igaz, legutoljára a remény hal meg... :)
A cikkünk ispirációja itt meg itt.
szellemjegy, ticketmaster, koncertjegy, jegyértékesítés, csalás
Szólj hozzá!