8. Nyári éjszakák

Vezényel: Vajda Gergely

Helyszín: Bartók Terem

Fotó: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar

Hector Berlioz (1803–1869) francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus a nyitányt a soha el nem készült La tour de Nice (A nizzai torony) című operájához írta. Később Le corsaire (A kalóz) címen adta ki művét, mely fergeteges lendületével, a visszafogottabb középrésszel, és a harsányan ujjongó, győzelemtől mámoros befejezésével igazi koncertnyitó alkotás. Berlioz a hat dalt 1838 és 1841 között komponálta, a verseket Théophile Gautier írta. 1. Villanella; 2. A rózsa lelke; 3. A lagúnákon; 4. Távollét; 5. A temetőben – Holdfény; 6. Az ismeretlen sziget. Az eredetileg zongorakíséretes dalokat 1843 és 1856 között hangszerelte át zenekarra.

Claude Debussy (1862–1918) francia impresszionista zeneszerző egyik leghíresebb zongoraszvitjéhez 1890-ben, 28 éves korában kezdett hozzá, ám csak 1905-re fejezte be és adta ki. Négy tételből áll – Prelude, Menuet, Clair de lune, Passepied –, a legismertebb a Clair de lune, mely önálló koncertdarabként is megállja a helyét. Több zeneszerző is készített feldolgozást a műből, ebből a legautentikusabb hangzik el, mely a Debussy-kortárs Andre Caplet-től származik.

Igor Sztravinszkij (1882–1971) első táncjátékát Gyagilev balettegyüttese számára írta. Az 1910-es párizsi bemutató a fiatal zeneszerzőt nyomban világhírű tette. Egy évvel később Sztravinszkij a balett zenéjéből zenekari szvitet komponált, majd ezt két ízben átdolgozta. Egyéni stílusát jelentősen meghatározta mesterének, Rimszkij-Korszakovnak briliáns hangszerelési technikája, és a francia impresszionisták festői és merész hangzásainak hatása. Sztravinszkíj zenéjének emellett mindenkori sajátossága a rendkívül sokszínű ritmikai eszköztár, és az orosz népzenei elemek megjelenítése.