„A Napkirály udvarában” - A Veduta Musica kamaraegyüttes hangversenye

A Napkirályként ismert XIV. Lajos francia udvara híres volt művészet pártolásáról, ahol a zene nemcsak reprezentatív célokat szolgált, hanem a király minden hétköznapi tevékenységét végig kísérte. XIV. Lajos maga is örömmel táncolt; az udvari élet meghatározó elemévé vált a tánc, s a francia zene – Lullytől kezdve – erre a táncközpontú zeneiségre rendezkedett be. Ebből a zenei felfogásból, francia udvari kultúrából ad ízelítőt koncertünk, amelyen Lully mellett további francia udvari komponisták műveiből válogatunk együttesünk apparátusához igazítva. 
Jean-Baptiste Lully a Napkirály udvari zeneszerzőjeként alkotta meg a francia operastílust, amely alapjaiban más az olasz operához képest. Armide című operájának egy áriája mellett Lully kevésbé ismert kamaraműveiből is hozunk ízelítőt. A király személyes napi rutinját kísérő, intimebb hangvételű triókon keresztül az udvar hétköznapi életébe nyerhetünk betekintést. Jean-Philippe Rameau, aki Lully örökségét vitte tovább, Hyppolite et Aricie című első operájával megosztóvá vált a közönség szemében; Lully hívei túl modernnek találták zenéjét. Később azonban mégis olyan sikereket ért el, hogy XV. Lajos nemesi rangra emelte és udvari zeneszerzőjének nevezte ki, mi pedig fenti operájából hozunk egy különlegesen hangszerelt áriát. 
A francia operában is kiemelkedő szerep jutott a táncnak (balett), s a kamarazenei művek is gyakran szvit formájában, tánctételek sorozataként íródtak. Ezek elmaradhatatlan tétele a Chaconne vagy Passacaille, amely tétel olykor a mű végén nagyobb lélegzetvételű. Koncertünkön két Passacaille-t is kiemelünk: hallható lesz egy a király virtuóz viola da gamba játékosának, Marin Maraisnak e-moll triójából, valamint egy másik François Couperin Les Nations című kötetének Spanyol szvitjéből. Továbbá ismert és kevéssé ismert francia szerzők műveiből is válogatunk, felcsendül Louis-Antoine Dornel és Joseph Bodin de Boismortier egy-egy triója. 
Műsorunk összeállításában hangsúlyos szerepet kapott a tánc, a felváltva elhangzó vokális és hangszeres műveket ezúttal kortárs tánc reflexiók színesítik, hidat képezve a barokktól kortárs világunkig. Michel-Pignolet de Monteclair Pan et Syrinx című kantátája pedig egyedi, tánccal szcenírozott formában kerül bemutatásra, amelyben az énekes és a táncos együttműködése saját kísérletünk a műfajok közti összhang megteremtésére.