A koncert több évszázadot átívelő, a régi és a legújabb zene között eleven kapcsolatokat körvonalazó kórushangversenye a magára maradt, életét kilátástalannak érző, Istenhez fohászkodó, valamint a szerelemben, a társban békére és harmóniára találó ember alakját járja körül.
James MacMillan 2009-ben bemutatott nagyszabású és rendkívül komplex zsoltár-megzenésítése (Miserere) egy Lassus-kompozícióval alkot izgalmas párost: a zsoltárhoz kapcsolódó meditáció, Lassus műve 450 évvel korábban született.
A reneszánsz és a barokk korszak szerzői előszeretettel zenésítettek meg hosszabb-rövidebb szakaszokat az ótestamentumi Énekek éneke könyvből, de napjaink komponistái is gyakran fordulnak e gyönyörű szöveghez inspirációért. A 16-17. század fordulóján élő spanyol pap és zeneszerző, Sebastian de Vivanco, a kortárs katalán komponista, Bernat Vivancos és a közelmúltban elhunyt Csemiczky Miklós zeneszerző egyként dolgozta fel az Énekek éneke egyik szakaszát. Utóbbi kompozíció a Magyar Rádió Énekkarának előadásában felvételen is megjelent. A koncert utolsó darabja, Szabó Barna motettája a nagyszerű zeneszerző és tanár, Csemiczky Miklós emléke előtt tiszteleg.
ORLANDUS LASSUS: Infelix ego Vezényel: Szabó Sipos Máté Közreműködik: Magyar Rádió Énekkara
JAMES MACMILLAN: Miserere
HENRY PURCELL: Man that is born of a woman
SVEN-DAVID SANDSTRÖM: Hear my prayer, O Lord
SEBASTIAN DE VIVANCO: Veni, dilecte miBERNAT VIVANCOS: Nigra sum
CSEMICZKY MIKLÓS: Vox dilecti mei
SZABÓ BARNA: Et super nivem dealbabor in memoriam Csemiczky Miklós
Szólj hozzá!