Johann Sebastian Bach: Karácsonyi oratórium – 1., 2., 3. és 6. kantáta, BWV 248
Julian Prégardien (tenor)
Julija Lezsnyeva (szoprán)
Olivia Vermeulen (mezzoszoprán)
Hanno Müller-Brachmann (basszbariton)
Collegium Vocale Gent (művészeti vezető: Philippe Herreweghe)
vezényel: Fischer Iván
Énekes sztárokkal, világhírű kórussal és az ünnepkör legismertebb remekművével készül karácsonyi koncertjére a BFZ. A hagyományos esemény programja ezúttal nem titok: Bach oratóriumának négy kantátája szólal meg, köztük a Krisztus születését ünneplő első és az Isten hatalmát zengő záró szakasz. Az evangélista szerepére a Bach-passiók keresett tenorja, a szöveget kristálytiszta hanggal artikuláló Julian Prégardien érkezik. A szopránszólamot a kritikusok által gyakran akrobatikus és mágikus jelzőkkel illetett, angyalhangú Julija Lezsnyeva énekli. Színpadra lép Olivia Vermeulen, akinek időt is megállító hangja „tiszta, mint a harang”, valamint a hajlékony baritonú Hanno Müller-Brachmann. A kórustételeket a legendás Philippe Herreweghe által alapított Collegium Vocale Gent szólaltatja meg.
A Karácsonyi oratórium cím némileg félrevezető. No nem a „karácsonyi”, hiszen témáját és szövegét tekintve a mű gyönyörűen végigvezet a december 25-től január 6-ig tartó ünnepi időszakon. A hat nagy szakaszból álló darab hat jelentős eseményt idéz meg karácsony napjaitól Jézus körülmetélésén és az újév első vasárnapján át az epifániáig. Johann Sebastian Bach 1734-1735 fordulójára komponálta az oratóriumot Lipcsében, és mivel a zene hat külön alkalomra készült, a szakaszok külön-külön is megállják a helyüket. Voltaképpen hat kantátáról van szó tehát, így a mű inkább kantátaciklus, mintsem oratórium. Az összesen hatvanhat tétel bibliai és költött szövegeken keresztül meséli el Krisztus születését, az örömhír kihirdetését, a pásztorok imádatát, a kisded megkeresztelését és a bölcsek hódolatát.
Az ünnepi esten megszólaló négy kantáta közül az első trombiták és timpanik kíséretében ünnepli Krisztus születését. A következő szakasz teljesen ellentétes hangzásvilágot hoz, oboákkal és oboa da cacciákkal kísért pasztorális zenét. Ez az egyetlen kantáta a műben, amely ünnepi kórus helyett hangszeres bevezetővel indul. A pásztorok a harmadik részben ujjongó kórussal és az első kantáta fanfárszerű hangszerelésével érkeznek meg a jászolhoz. A három bölcset és Heródest is szerepeltető, később önálló kantátaként is megjelent zárószakaszban ugyanez az apparátus zeng fenséges ódát.
A passiókhoz hasonlóan Bach a Karácsonyi oratóriumban is evangéliumi és rájuk reflektáló szövegeket váltogat. A költői elmélkedések megírásában állandó alkotótársa, Christian Friedrich Henrici, vagyis Picander lehetett a szerző segítségére, de Bach maga is kivette részét a librettóírásból. Az evangélista szavai secco recitativo formájában, az angyalok vonóshangzás felett szólalnak meg, a liturgikus énekek a Bachtól megszokott szépségben és összetettséggel, négyszólamú korálfeldolgozásokként csendülnek fel. A költött szövegeket hangszerkíséretes recitativókban és áriákban zenésítette meg a szerző. Ez utóbbiak mind eredeti kompozíciók, szemben sok kórustétellel, amelyeket korábbi világi kantátáiból – és elveszett Márk-passiójából – emelt át Bach. A korábban születésnapi köszöntésként írt tételek hangulata kiválóan illeszkedik a megváltó születése kapcsán kitörő örömhöz is. Zeneileg rendkívül egységes mű született, amit a végig D-dúr köré szerveződő hangnemi terv tovább erősít, akárcsak az első koráldallam keretező felbukkanása a zárótételben.
Szólj hozzá!