Manapság a primitív szónak a köznyelvben pejoratív jelentése van. A PRIMISSA címben ez a szó hangsúlyos alkotórész, a pejoratív jelentéstartalom nélkül. A missa szó is átvitten értelmezhető: nem található meg a műben sem a nyugati, sem a keleti kereszténység csodálatosan gazdag, szofisztikált, klasszikus liturgikus kívánalmi kódexe, zeneileg és textusában is az ősi keresztény hitet, az egyszerű igazságok kimondását célozza meg. A szerző szándéka szerint ez egy közösségi oratórium, amely templomban és más helyszínen is előadható, de liturgikus körülmények között, misében, istentiszteletben nem.
Zenei nyelvezete a mai szakrális világzene spirituális vonalába illeszkedik: sokféle különböző nép és korszak hagyományai között kalandoznak a dallamok, a szövegek pedig egyrészt a latin misekódex állandó részeiből, másrészt bizánci rítusú imákból, zsoltárokból, harmadrészt pedig (az ún. „Jánosok evangéliuma” tételek) magyar költők mondataiból állnak. A mű vállaltan populáris zenei nyelvezete és szakrális mondanivalója a világ azon korszakait idézi meg, amelyben a ma divatos klasszikus, avagy könnyű műfaji besorolás értelmezhetetlen kategória.
A kompozíció utal a görög-bizánci szakrális zenei hagyománynak a görög népzenei áthallásaira, a magyar népzenei világ „zsoltározós” dallamaira, a középkor nyugati populáris egyházzenéjére, illetve a magyar görögkatolikus hagyomány népzenei örökítésű liturgikus dallamaira. Hangszerelésében mindenekelőtt a legősibb, legegyszerűbb zenei kifejezésmódot, az éneklést használja, amelyet a StEFREM tagjai szólaltatnak meg, és ennek segítségével szólítják meg, vonják be a mindenkori közönséget. Második zenei összetevőként szintén ősi – és mai zenei kultúrában alapnak számító hangszer: az ütőhangszer-család használatos a műben. E két fő összetevő egészül ki a szentefrémesek által jó színvonalon megszólaltatható instrumentumokkal: furulya, gitár, harmonika és trombita, valamint az elektronika alkalmazásával.
A PRIMISSA végső soron egy egyórás közösségi oratórium, mely mondanivalójában és zenei nyelvezetében is lehetővé teszi, sőt, végig igényli a közönség tevékeny részvételét. A szerző és az előadók szándéka szerint így bontakozik ki a mű „quasi liturgia” jellege, amely a görög szó eredeti, első jelentését valósítja meg: „a közösség érdekében végzett szolgálat.”
Szólj hozzá!