Garth Brooks azért hirdetett meg egy harmadik Kansas City-i koncertet, mert úgy érezte, az eredeti időpontokra sok helyi rajongó nem jutott jegyhez. A november 7-i délutáni előadásra október 23-án indult az értékesítés, a virtuális váróteremben pedig rövid idő alatt több mint 90 ezren jelentek meg. Csakhogy a többségük nem ember volt: Brooks hivatalos közleménye szerint a sort nagyrészt botok árasztották el. Az automatizált rendszerek nagy mennyiségben foglalták le a küzdőtér és az alsó lelátó jegyeit, így a valódi vásárlók alig fértek hozzá a jobb helyekhez. Az AXS és a T-Mobile Center leállította az értékesítést, a koncertet pedig végül törölték. Azok, akik még a leállítás előtt szabályosan vásároltak, automatikusan visszakapták a pénzüket.
Mit csinál egy jegyvásárló bot?
A bot olyan program, amely a valódi vásárlónál sokkal gyorsabban képes belépni a jegyértékesítő oldalra, helyeket lefoglalni – és akár rengeteg különböző fiókból egyszerre vásárolni. A fejlettebb rendszerek hamis személyazonosságokat, különböző IP-címeket, e-mail-fiókokat és fizetési adatokat használhatnak, hogy megkerüljék az egy vásárlóra jutó jegykorlátot. A cél általában nem az, hogy a program gazdája kilencvenezer jegyet vegyen. Már az is elég, ha a botok elárasztják a várótermet, feltartják a készletet, és a legjobb helyekből annyit szereznek meg, amennyit később jóval drágábban tovább lehet adni. A jegyek addig is foglaltnak látszanak, ezért a valódi érdeklődő azt hiheti, hogy elfogytak. A rendszer így torz versennyé válik: nem feltétlenül az jut jegyhez, aki korábban érkezett, hanem az, aki több automatizált kéréssel képes ostromolni az értékesítő oldalát.
Nem Garth Brooks az egyetlen
Október 28-án Sam Fender két, 2027-re meghirdetett Newcastle-i stadionkoncertjének elővásárlását kellett elhalasztani. A Gigantic jegyértékesítő rendszerében szokatlanul nagy mennyiségű gyanús forgalmat észleltek, majd az oldal hibát jelzett. A cég leállította az elővásárlást, blokkolta a támadó forgalmat, és vizsgálatot indított. Fender közlése szerint erre azért volt szükség, hogy a jegyek valódi rajongókhoz kerülhessenek.
Néhány héttel korábban Raye londoni koncertjének regisztrációja futott bele hasonló problémába. A Royal Albert Hall ötezer helyére 1,8 millió jelentkezés érkezett. Az énekesnő szerint a regisztrációs rendszert jegyüzérek által használt botok árasztották el több százezer hamis jelentkezéssel. Csapata végül elvetette az eredeti elővásárlási tervet, és a listát kézi ellenőrzésnek vetette alá, hogy kiszűrje a valószínűleg nem valódi érdeklődőket.
Három különböző előadó, három különböző helyszín és három különböző jegyértékesítő rendszer érintett – vagyis nem egyetlen platform hibájáról van szó, hanem az egész jegypiacot érintő problémáról.
Na de miért éri meg megbénítani egy jegyértékesítést?
Mert a hiány pénzt termel.
Ha a hivatalos oldalon pillanatok alatt eltűnnek a jó helyek, a vásárlók egy része a másodlagos piac felé fordul. Ott ugyanaz a jegy már a névérték többszörösébe is kerülhet. A bot tehát nem egyszerűen gyorsabb a rajongónál. Mesterségesen növeli a kereslet látszatát, kiszorítja a közönséget az elsődleges értékesítésből, majd olyan helyzetet teremt, amelyben sokan hajlandók lényegesen többet fizetni. A haszon a különbségből keletkezik.
Ez kapcsolja össze a történetet a szellemjegyek és a jegyviszonteladás világával. Az egyik esetben olyan belépőt kínálnak eladásra, amely még nincs az eladó birtokában; a másikban automatizált rendszerekkel próbálják megszerezni vagy lefoglalni a készletet. A módszer eltér, az üzleti logika ugyanaz: pénzt keresni azon, hogy a valódi közönség nehezebben jut hozzá a jegyhez.
A tilalom önmagában nem megoldás
Az Egyesült Államokban a 2016-os BOTS Act tiltja a jegyértékesítők biztonsági intézkedéseinek és vásárlási korlátainak technikai megkerülését. Tilos az így megszerzett jegyek továbbértékesítése is, ha az eladó részt vett a szabályok kijátszásában, vagy tudnia kellett róla. Az amerikai fogyasztóvédelmi hatóság korábbi ügyekben már többmillió dolláros büntetéseket ért el. A szabályozás ellenére azonban a jelenség nem tűnt el. A botok üzemeltetői folyamatosan új módszereket keresnek, miközben egyetlen nagy sikerű viszonteladás nyeresége fedezheti a sikertelen próbálkozások költségét is.
A botok egyébként nem egyetlen szolgáltató gyenge pontját keresik, hanem minden olyan felületet támadnak, ahol nagy a kereslet és pénzt ér a mesterségesen előállított hiány.
Magyarországon egyelőre nem valószínű, hogy egy átlagos koncert jegyértékesítésére több tízezer botot küldjenek rá. A piac kisebb, kevesebb az igazán nagy keresletű esemény, és a továbbértékesítésből megszerezhető haszon sem feltétlenül indokol ekkora technikai apparátust. Egy gyorsan telítődő stadionkoncertnél vagy ritka világsztár-fellépésnél azonban már nálunk is lehet üzlet az automatizált jegyfoglalásban. Ráadásul a magyar koncertlátogatók nemcsak itthon vásárolnak jegyet: bécsi, prágai, berlini vagy londoni koncerteknél ugyanabban a virtuális sorban állnak, mint mindenki más, így a koncertjegyekért folyó versenyben már nemcsak más rajongókkal kell megküzdenünk, hanem most már olyan programokkal is, amelyek nem hallgatják az előadót, nem mennek el a koncertre és a jegyre sincs szükségük.
Csak arra, hogy nekünk szükségünk legyen rá.
Szólj hozzá!