További információ: vrn.hu
MŰSOR
1. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): Sentirete una canzonetta
[Curtio precipitato et altri capricii, Libro secondo, Venezia 1638]
2. Francesco PROVENZALE (1624 – 1704): Squarciato appena havea con strali d'oro [Napoli, c.1660-1700]
3. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): La Merula
[Canzoni overo Sonate Concertate per Chiesa e Camera, Venezia 1637]
4. Nicolò FONTEI (c.1600 – 1647): Pianto d’Erinna
[Bizzarrie Poetiche poste in musica, Libro terzo, Venezia 1639]
5. Bartolomé de SELMA Y SALAVERDE (c.1595 – 1638): Canzon decimaterza a doi Bassi [Canzone, Fantasie et Correnti, Primo Libro, Venezia 1638]
6. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): Canzonetta spirituale sopra alla nanna “Hor ch’è tempo di dormire”
[Curtio precipitato et altri capricii, Libro secondo, Venezia 1638]
7. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): La Dada
[Canzoni overo Sonate Concertate per Chiesa e Camera, Venezia 1637]
8. Pietro Antonio GIRAMO (fl.1619 – c.1630): Pazzia venuta da Napoli “La Pazza” [Il Pazzo Con la Pazza ristampata, et uno Hospedale per gl’infermi d’Amore, Napoli, c.1630-1660]
9. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): La Maruta
[Canzoni overo Sonate Concertate per Chiesa e Camera, Venezia 1637]
10. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): Folle è ben che si crede
[Curtio precipitato et altri capricii, Libro secondo, Venezia 1638]
11. Tarquinio MERULA (1595 – 1665): La Pighetta
[Canzoni overo Sonate Concertate per Chiesa e Camera, Venezia 1637]
Észak és dél, két olasz város, négy korabarokk zeneszerző: Tarquinio Merula és Nicolò Fontei az északi Velencéhez, Pietro Antonio Giramo és Francesco Provenzale pedig a déli Nápolyhoz kötődnek. A zene mellett az előadás főszereplői maguk a megzenésített versek, melyek valójában zenében elmondott, deklamált szövegek. Az elhangzó versek női történeteket mesélnek el: különböző és mégis nagyon hasonló női sorsokat, érzéseket tárnak fel előttünk, melyek kifogyhatatlan forrásai az olasz korabarokk zenére olyannyira jellemző szenvedélyes szövegábrázolásnak.
Zenei szempontból ezeknek a női történeteknek a közös nyelve az ismétlődés. A költemények témájához illően a kantátákat gyakran lamento formában zenésítették meg, melynek legfontosabb jellemzője az ismétlődő basszus. A makacs visszatérés hipnotikus effektusa az őrült daloknak is jellemző stílusjegye, a fájdalomban való időzés spirálszerű zenei képe.
A modern mozgásszínház elemei és Tóth Réka Ágnes versei a jelenből szólnak és hidat alkotnak az olasz barokk dalszövegek között, ahogy próza és líra, mozgás és szöveg kölcsönhatásba lép egymással. A női tematikájú versrészletek töredezett metaforaként ékelődnek be a dalok közé; így szeretnénk párhuzamba állítani, illetve esetenként kontrasztot képezni a zenével, kiegészítve az elhangzó művek jelentéstartalmát.
“Bizzarrie poetiche poste in Musica”, vagyis Bizarr költemények megzenésítve – a címet Nicolò Fontei olasz zeneszerző Velencében kiadott, háromkötetes dalgyűjteményéből kölcsönöztük, izgalmas zenés színházi estre invitálva a hallgatóságot.
Szólj hozzá!