A közelmúltban egy fiatal komponista egy interjúban megjegyezte, hogy a zenéről való gondolkodás során a gasztronómia világából származó hasonlatok, metaforák írják le legjobban, legérzékletesebben a zeneszerzői munka természetét. És valóban, a zenében gyakran beszélünk „alapanyagokról”, „hozzávalókról”, „arányokról”, „eljárásokról és receptekről”, de még „ízekről” és „zamatokról” is. Az egyik népszerű nyitánytípust egykoron egyenesen „pástétomnak” (pasticcio) nevezték, utalva arra, hogy mindenféle zenei ötlet keveredik benne. És arról se feledkezzünk meg, hogy a zeneszerző „műhelyét” milyen gyakran titulálják „boszorkánykonyhának”. A muzsika tehát valóban ennivaló, némelyik esetében már a cím hallatán összefut a nyál az ember szájában, ilyen például Delibes bohókás daljátékának címe, mely akár egy étlapon is megállná a helyét: L’Omelette à la follembûche. Az ízletes falatokat a Rádió Énekkarának művészei a Dohnányi Ernő Zenei Központban kóstoltatják.
Juan del Encina: Együnk, igyunk, vígadjunk
Clément Janequin: Párizs lármája
Delibes: Omlett rondó
Gioachino Rossini: Újévi köszöntő
Verdi: Boszorkány kórus a Macbeth c. operából
Jaakko Mäntyjärvi: Dupla, dupla kín és baj
Rossini: Pincemester dal a Hamupipőke c. operából
Vajda János: Ne a gyerek előtt!
Selmeczi György: Krampampuli
Ben Oackland: Szeretem a teát, szeretem a kávét
Vezényel
Szabó Sipos Máté
Közreműködik
Murata Marika (zongora)
Magyar Rádió Énekkara
A darabok legnagyobb része magyar fordításban hangzik el.




























Szólj hozzá!