A Kálmán-naparról az életszakaszról szól, amikor a történet szereplői felismerik, hogy minden csak ismétlődés az ember életében, sok fordulat már nem várható, nincs több kockázatvállalás, őrzése van annak, ami már megvan, mert nincs idő és erő újrakezdeni. A történetek mindig ugyanazok, csak más és más fénytörésben tűnnek fel a különböző időszakokban.
Megtalálni a nyelvet, a hangütést, hogy érvényesen szólalhassanak meg ezek az alapmesék – ez erős motiváció mindannyiunk számára. Életre kelteni, jelenidejűvé tenni az archetipikus karaktereket, hogy felismerhetőek és beazonosíthatóak legyenek. A jelen tettenérése, megragadása a cél, hogy a beazonosíthatóság révén, továbbgondolásra késztessünk, támpontokat adjunk a problémák feldolgozásához.
A történet, történetünk látszólag egyszerű, egy kis semmiség, végtelenül hétköznapi eset, apró ügy. De mi pontosan ezt a picit szeretnénk megmutatni, mert hiszünk benne, hogy ami a papíron láthatatlan, a színpadon áthatóvá válik, az apróság nagy lesz, éppen akkora méretű, ami már elég a beazonosíthatósághoz, ami tájékozódási pontokat, megerősítést, esetleg vigasztalást ad a nézőnek.
Írta és rendezte: Hajdu Szabolcs
Díszlettervező: Antal Balázs
Zene: Hevesi Nándor
Produkciós koordinátor: Eszes Fruzsina
Fény: Bántó Csaba
Hangtechnikus: Vereb Szabolcs
Előadja: Pető Kata , Földeáki Nóra, Szabó Domokos, Gelányi Imre, Hajdu Szabolcs
Időtartam: 90 perc
Szólj hozzá!