Egy szép nyári reggelen biciklizni indultunk a kislányommal. Én a nyeregben, ő a rúdon, a kis ülésében. Ahogy mentünk, ő egyszer csak hátranézett, és azt mondta:
-Papa, énekelj!
És én énekeltem, ahogy épp az eszembe jutott:
„Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli…”
És amit aztán közös biciklizéseink közben láttunk-találtunk-csináltunk, abból később mind dal született. Arról, hogy milyen a mezőn a pitypang, hogyan vadászik a vércse, mire jó a napraforgó, és hova megy a traktor. Kik (azaz mik) laknak egy erdei pocsolyában, vagy egy kidőlt fában. Hogy milyen édes a szeder, és milyen csípős a csalán. Utunkat állta egy sorompó, eláztatott minket egy nyári zápor, de dalolt nekünk a sárgarigó és a fülemüle.
Ezekről énekelek nektek – vagyis veletek, ha van kedvetek. Gyertek, vár a kicsi út!
Szólj hozzá!