Műsor: Brahms: c-moll zongoratrió, op. 101 Brahms: C-dúr zongoratrió, op. 87 Brahms: H-dúr zongoratrió, op. 8
Krilov Trió
A változatoság gyönyörködtet, tartja a mondás. Örülünk, ha egy hangversenyen a sokféleség örömében lubickolhatunk. Ám annak is megvan a maga vonzereje, ha egy koncert egyetlen területet térképez fel alaposan, a koncentráltság szellemi állapotába csábítva a hallgatót. Ezen az estén három kivételes hangszeres művész: a hegedűs Szergej Krilov, a zongorista Nyikolaj Luganszkij és a csellista Alekszandr Knyazev arra szövetkezik, hogy bevezesse közönségét a romantikus kamarazene egyik legizgalmasabb és leggazdagabb fejezetébe, Brahms zongoratrióinak világába.
Johannes Brahms zenei gondolkodásmódjára alapvető hatást gyakorolt a beethoveni örökség, érzékelhető ez a zeneszerző szimfóniáiban, versenyműveiben egyaránt. Így van ez a kamarazene területén is: a zeneszerző három zongoratriója - egy fiatalkori, egy érett és egy kései mű - az erőteljes formálásnak azt az igényét, a markáns témaprofilok kialakításának azt a törekvését értelmezi újjá, amelyet a zeneszerző a zongoratrió műfajában is nagyot alkotó bécsi mestertől örökölt. Mindezt azonban szenvedélyes romantikus kifejezésmód tölti meg érzelmekkel és indulatokkal, és persze jellegzetesen 19. századi - és ezen belül is mélyen jellemző Brahmsra - az a jobb szó híján „kamarazenei szimfonizmusnak” nevezhető dús, telt, sokszor már-már zenekari hatású hangzásigény, amellyel zongoratrióinak megszólalásmódját a hamburgi születésű mester kialakította. A magyar közönség által szólistaként is jól ismert hegedűs fenomén, Szergej Krilov triójának zongoristájául Nyikolaj Luganszkijt választotta, aki szintén többször játszott már Budapesten, csellistájuk, Alekszandr Knyazev pedig elismert koncerttevékenysége mellett Luganszkijhoz hasonlóan a Moszkvai Konzervatórium tanára, ráadásul nemcsak gordonkásként, de orgonistaként is jelentős muzsikus.
Közreműködők:
hegedű - Szergej Krilov
cselló - Alekszandr Knyazev
zongora - Nyikolaj Luganszkij
Rendező: Müpa
Szólj hozzá!