április
14–15. + 17.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
14. hétfő
15. kedd
17. csütörtök
Mario Castelnuovo-Tedesco: Nyitány a Julius Caesarhoz, Op. 78
Édouard Lalo: Spanyol szimfónia, Op. 21
Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia, Op. 14
María Dueñas (hegedű)
vezényel: Andrés Orozco-Estrada
Shakespeare-darab inspirálta nyitány, Sarasate előtt tisztelgő hegedűverseny és önéletrajzi szerelmi történet – ezt kínálja a hangverseny, amelynek nemcsak programja, de közreműködő művészei is különlegesek. A RAI Nemzeti Szimfonikus Zenekar kolumbiai születésű vezető karmestere, Andrés Orozco-Estrada energiáiról, eleganciájáról és a benne lakozó spirituszról ismert. A dirigens hegedűművész is, így kiválóan szót ért az est szólistájával; a 2002-es születésű María Dueñas a Deutsche Grammophon szerződött művésze, a Guardian, a Times és a Strad kritikusainak kedvence, „fehérbe öltözött ördög”. A granadai hegedűs a spanyol származású Lalo mediterrán hangulatú zenéjét játssza; előtte az olasz Castelnuovo-Tedesco, utána a romantikus szimfóniát megteremtő francia Berlioz művét hallhatja a közönség.
A fél életét Olaszországban, a másik felét a második világháború miatt Amerikában töltő Castelnuovo-Tedesco sehol sem érezte igazán otthon magát, „felhőként lebegett” két kontinens között. Shakespeare művészetében azonban hazára lelt: dalokat, duetteket, szonetteket, tánctételeket és operákat komponált az angol drámaíró műveiből, valamint tizenegy koncertnyitányt. Zene született A makrancos hölgy, a Vízkereszt, vagy amit akartok, A velencei kalmár, a Julius Caesar, a Téli rege, a Szentivánéji álom, a János király, az Antonius és Kleopátra, a Coriolanus, a Sok hűhó semmiért és az Ahogy tetszik történetére. A műben filmzeneszerű, találó hangszerelésű, színesen illusztráló frázisok varázsolják elénk Shakespeare jól ismert jeleneteit.
Lalo 1874-ben hallotta a legendás spanyol hegedűművész, Pablo de Sarasate 1. hegedűversenyét. Az előadás hatására olyan versenymű írása mellett döntött, amely kifejezetten Sarasate technikai tudására épül. Saját spanyol öröksége, a hegedűs nemzetisége és a Párizsban a Carmen óta tomboló spanyolzene-láz erősen spanyolos művet eredményezett. Már a nyitótételben megjelennek jellegzetes ritmusok, a scherzando pedig a „spanyol keringőt”, a seguidillát idézi meg. A középső intermezzót, amely egy újabb, ezúttal visszafogottabb tempójú scherzo, utólag szúrta be Lalo. A fülledt, romantikus lassú tételt követően a fináléban a szerző megvárakoztatja a közönséget, hogy a szólista belépése még hatásosabb és sodróbb legyen.
Epizódok egy művész életéből – szól Berlioz 1830-as Fantasztikus szimfóniájának alcíme. A műhöz részletes program is társul, amely öt tételben meséli el a szerelmi történetet. Az imádott nő a rögeszmésen vissza-visszatérő vezérmotívum, az ún. „idée fixe” alakjában jelenik meg. Az Álmok, szenvedélyek című terjedelmes nyitótételben a kontrasztoké a főszerep. A Bál sejtelmesen induló, de egyre jobban felpörgő keringő. Az angolkürt és a színfalak mögül megszólaló oboa párbeszédére épülő pasztorális Jelenet a mezőn a legfőbb bizonyíték rá, hogy Berlioz ott folytatta, „ahol Beethoven abbahagyta”. A Menet a vesztőhelyre indulója látomásszerű klarinétszóló után ünnepélyes kivégzési fanfárral cseng ki. Végül a vezérmotívumot és a Dies irae dallamát összeeresztő Boszorkányszombat zárja az ópiumtól ködösödő történetet.
Szólj hozzá!