Nyáresti szerenád

Hangversenyünkkel a XVIII. századi kastélymuzsika ínyenc birodalmába

invitáljuk Önöket, e gazdag repertoár legjavából nyújtva ízelítőt.

Johann Sebastian Bach zenekari alkotásainak csúcsát a Brandenburgi versenyek

sorozata jelenti: a féltucatnyi darab a legváltozatosabb apparátusú, szín- és

stílusvilágú tételekkel gyarapítja a barokk concerto-irodalmat. A nyitó

versenymű leleményes kombinációkra alkalmas fúvóskart szerepeltet a

vonósapparátus mellett. Második tétele Itália kék egét is elénk varázsolja,

csöppnyi melankóliával meghintve, majd a záró Menuetto a lengyel tánc

(polacca) méltóságteljes ütemeit is becsempészi tételepizódjai közé. S hogy a

vonóskar önmagában is mennyire sokszínű hangzásvilágra hivatott, jól példázza

a III. brandenburgi verseny.

Röviddel azután, hogy Joseph Haydn másodkarmesteri kinevezést kapott az

Esterházy-zenekarhoz Kismartonba, megalkotta azóta is általános csodálatot

kiváltó „napszak”-szimfóniáit; az 1761 táján írt 6–8. sorszámú, „Reggel”, „Dél”

és „Este” címet viselő művek lettek valószínűleg az első, magyar földön

megszületett szimfóniák egyben. A herceg Európa egyik legjobb zenekarát

tartotta fönn kastélyában, az odaérkező Haydn pedig három olyan darabot is

megkomponált – egységes füzérként –, amely szólistaszerepet biztosított az

együttes virtuóz képességű muzsikusai számára, ötvözve azokban a régi

concerto grosso-hagyományokat az új műfaj sajátságaival. A programunkban

szereplő, G-dúr alaphangnemű „Este”-szimfónia bejárja a derű és humor

különféle tónusait, hogy végül – mint Vivaldi „Nyár”-hegedűversenye is –

nagyszabású „vihar”-fináléba torkolljon.

Az est karmestere, Dubóczky Gergely, részben a csembaló mellől irányítja majd

együttesünket. A hangversenyen megszólaltatott csembaló az új évezred

kezdetén készült, egy XVIII. századi instrumentum pontos másolataként, s így

önmagában is megigéző látványt és hangzásélményt nyújtva.