Ockeghem, Dufay, Josquin, Binchois és mások műveiből
A 15. századi szerelmi líra majd minden verse halálközeli élményből született. A Szent Szűz iránt érzett áhítat és a szeretett nő iránti szerelem hőfoka egy. A költészet középpontjában az imádott, eszményi nő alakja áll, az ő szépségének rajza s az utána való reménytelen vágyódás.
A vágy addig gyötör, míg végül a beteljesületlenség fájdalma az élet mohó akarása helyett az elengedés felé hajlít, de a halálvágy istenkáromlás. Ebben a felismerésben a lélek megtisztul és átlép a profánból a szent világába. A visszatérés a létezőbe misztikus újjászületés a lélek labirintusán keresztül.
A labirintus az önmagát megismerni képes ember szimbóluma, próbája nem az útvesztő próbája, hanem a bátorságé. A zene labirintusai: Ockeghem és a korabeli zeneszerzők dalai emberi sorsunkat, végzetünket tárják elénk. Vajon be merünk-e lépni, végig merjük-e járni az élet, a halál és a szerelem labirintusát?
Recercare Régizenei Műhely
Suda Magdolna - ének
Reményi Árpád - reneszánsz lant
Sipos Csaba - orgona, ütők
közreműködik: Kovács Előd
vendégművészek:
Lachegyi Imre - reneszánsz furulyák
Szabó Zsolt - viola da gambák
Szólj hozzá!