Sarah Vaughan és az Oscar Peterson kvartett ezen a lemezen megmutatja, hogy hogyan is kell valójában ezeket a számokat elénekelni, eljátszani.
Egyedül az meglepő ebben a lemezfelvételben, hogy csak 1978-ban készült el, és nem korábban. Viszont amióta a Body and Soul, a You’re Blasé vagy a Teach Me Tonight című számokat kiadták, rögtön tananyaggá váltak. Óriási, háromoktávos hangterjedelmén túl azért is magával ragadóak Vaughan interpretációi, mert az adott örökzöld zsánerének megfelelő más hangszíneket, karaktereket is meg tud jeleníteni, például amikor Louis Bellson dobossal duózik a When you Lover Has Gone-ban. A dobos és Ray Brown rögtön képesek egy teljes nyitánnyal felérő felütést adni, Peterson akkordjai pedig színgazdag részletességgel festik fel a hátteret. A gitáros Joe Pass, az énekesek kedvence, arpeggiok és futamok segítségével ad kontrasztot Vaughan énekszólamához.
Az idén száz éve született Vaughan többször azt mondta, éneklését leginkább Parkerről, Gillespie-ről és a többiekről mintázta, hangszerként pozicionálta hangját. Ám odafigyelt a szövegre is, hiszen minden gesztus és minden karakter a helyén van: a Teach Me… erotikája, a Misty kromatikus futamának gyöngyözése, vagy az Easy Living nagy hangközeinek szertelensége.
A magyar mezőnyből kiemelkedő Pocsai Kriszta hangfekvésének, kifejező erejének és könnyed virtuozitásának köszönhetően méltó főszereplője lesz ennek a koncertnek.
Szólj hozzá!