Vár-szerenád

Hangversenyünkkel a XVIII. századi kastélymuzsika ínyenc birodalmába
invitáljuk Önöket, e gazdag repertoár legjavából nyújtva ízelítőt.
Johann Sebastian Bach zenekari alkotásainak csúcsát a Brandenburgi versenyek
sorozata jelenti: a féltucatnyi darab a legváltozatosabb apparátusú, szín- és
stílusvilágú tételekkel gyarapítja a barokk concerto-irodalmat. A nyitó
versenymű leleményes kombinációkra alkalmas fúvóskart szerepeltet a
vonósapparátus mellett. Második tétele Itália kék egét is elénk varázsolja,
csöppnyi melankóliával meghintve, majd a záró Menuetto a lengyel tánc
(polacca) méltóságteljes ütemeit is becsempészi tételepizódjai közé. S hogy a
vonóskar önmagában is mennyire sokszínű hangzásvilágra hivatott, jól példázza
a III. brandenburgi verseny.
Röviddel azután, hogy Joseph Haydn másodkarmesteri kinevezést kapott az
Esterházy-zenekarhoz Kismartonba, megalkotta azóta is általános csodálatot
kiváltó „napszak”-szimfóniáit; az 1761 táján írt 6–8. sorszámú, „Reggel”, „Dél”
és „Este” címet viselő művek lettek valószínűleg az első, magyar földön
megszületett szimfóniák egyben. A herceg Európa egyik legjobb zenekarát
tartotta fönn kastélyában, az odaérkező Haydn pedig három olyan darabot is
megkomponált – egységes füzérként –, amely szólistaszerepet biztosított az
együttes virtuóz képességű muzsikusai számára, ötvözve azokban a régi
concerto grosso-hagyományokat az új műfaj sajátságaival. A programunkban
szereplő, G-dúr alaphangnemű „Este”-szimfónia bejárja a derű és humor
különféle tónusait, hogy végül – mint Vivaldi „Nyár”-hegedűversenye is –
nagyszabású „vihar”-fináléba torkolljon.
Az est karmestere, Dubóczky Gergely, részben a csembaló mellől irányítja majd
együttesünket. A hangversenyen megszólaltatott csembaló az új évezred
kezdetén készült, egy XVIII. századi instrumentum pontos másolataként, s így
önmagában is megigéző látványt és hangzásélményt nyújtva.