Az orgonaművészek évszázadok óta csodált erénye, hogy ismerik a rögtönzés művészetének titkait. Milyen jó volna, ha nemcsak az Orgona-párbajokon, de egy „átlagos” orgonakoncerten is hallhatnánk improvizációt! - sóhajt fel a zenekedvelő. A brit vendégművész teljesíti ezt az óhajt, koncertjét improvizációk keretébe foglalva.
Az 1961-ben, az angliai Oldhamben született Wayne Marshall rendkívül színes egyéniség. Tanulóéveiben egyszerre foglalkozott jazzel, a Broadway-műfajokkal és egyházzenével! Később persze rátalált igazi életcéljára: orgona- és zongoraművész lett. Érdeklődését azonban ma sem szűkíti le egyetlen területre, hiszen nemcsak orgonál, vezényel is: vezető karmesterként ő áll a kölni WDR Funkhausorchester élén, ezen kívül az Orchestra Sinfonica di Milano Giuseppe Verdi első vendégkarmestere. Amellett, hogy orgonaművészként a Notre Dame-tól a Royal Albert Hallig abszolvál fellépéseket, amelyek műsorán a hagyományos repertoár szerepel, az amerikai zene iránt is élénken érdeklődik, és elismert előadója Gershwin, Bernstein, sőt Duke Ellington műveinek.
A Müpában is változatos műsort szólaltat meg. Két improvizációja között egyfelől az ismertebb, 19-20. századi francia repertoárból kínál ízelítőt Widor és Dupré egy-egy darabjával, másfelől a náluk jóval kevésbé ismert kanadai Andrew Ager (*1962), illetve az amerikai George C. Baker (*1951) - a magyar közönség számára hasonlóképpen újdonságnak számító - műveivel ismerteti meg az orgonazene kedvelőit.
Szólj hozzá!