Ez a nap az igazán mi napunk, mert olyan klasszikus rockzenét játszó csapatok lépnek fel, mint az Airbourne (róluk ITT írtam), vagy a legendás KISS. A tegnapi Muse (ITT olvasható) kifacsarta lelkünket és arra a megoldásra jutottunk, hogy bizony ha addig élünk is, de ma térden csúszva fogunk az őrület határán léggitározni.
Nézzük az utolsó nap programját:The Dead Daisies, Hellyeah, Coal Chamber, Opeth, Babymetal, Airbourne, Heaven Shall Burn, Sabaton, Limp Bizkit, KISS.
Ha ezt túléljük, akkor szerintem halhatatlanok vagyunk, és éjszaka majd megpróbálkozom egy város feletti repüléssel, amint Laca elkészíti nekem a szuperhős ruhámat. (Amin egy gitár van, és a a nevem: Airguitar Hero.)
Árnyékban közel 150 fok van, és erőnk is a végét járja, valamint egy jó levesért eladnánk fele királyságunkat. Pusztulat és hullaszag vesz minket körül, ahogy a parton fekszünk, és óránként egy rángás jelenti a mozgást. Életfunkcióinkat a minimumra raktuk, és csak a legszükségesebb mozdulatokat hajtjuk végre.
– Laca, menjünk enni valamit, mert éhen döglök.
– Itt egy cigi, tessék, és feküdj tovább.
Hallgattam az idősebbre, és kifejlesztettem a fotoszintetizálást, valamint a fényevést. Nem szabad pazarolni az energiát emésztésre, mert este komoly feladat vár ránk, hisz a KISS olyan nekünk, mint falunapnak Kaczór Feri.
A vén csatalovak még mindig képesek lesznek olyat tolni az arcunkba, amit hetekig fogunk emészteni. De ne rohanjunk, mert előttünk van egy Airbourne-koncert, ami az AC/DC fiatal lenyomata, szóval el lehet képzelni, micsoda bólogatás lesz közben. Mint galamboknak úgy fog járni a fejünk. A sivatagi hőség ellenére igen szép számmal gyűltek össze a színpad előtt, és a 16 Marschall-láda tudatta mindenkivel, hogy bokafosás lesz ebből. Jelentem az volt.
Kijöttek, riffkánaán, show, sörlocsolás, metálterpesz, pengető égbe emelése, üvöltés, hajrázás és a színpad tetején gitározás. Igen!
Az énekes Joel O'Keeffe felmászott a színpad állványzatán, majd a tetejéig (30 méter), és ott szórta az éhes népnek a riffmagvakat, mint éhezőknek a kenyeret. A Vatikánban van így, amikor a pápa kijön az erkélyre, és megáldja a hívőket. Felkoncolt minket az Airbourne, és lerágták a csontjainkat. A pöcsünkről is folyt a víz, és az életben maradáshoz szükség funkciók előteremtése tényleg nehezebb volt, mint Teréz anya erkölcsi bizonyítványában sötét foltot találni.
Egy kis szieszta, és már előttünk őrjöng a Limp Bizkit. A műsorukban minden nagyobb sláger helyet kapott, és annyira jól feltüzelték a közönséget, hogy izzottunk, mint a parázs. A több ezres tömeget leültette a földre, ugráltatta, pörgette, és szó szerint az ujja köré csavart mindenkit. Iszonyat egyszerre ugrálás volt, és a KISS pólós és sminkes arcok is pattogva várták az est főszereplőit.
Este 9 előtt odaszögeztük magunkat színpadtól 3-4 méterre, és ilyeneket mondtunk:
– Aztakurva de várom már!
– Huuu vazzeg mi lesz itt!
Kicsivel 21:30 után megjelentek az öregek teljes harci díszben, és a Detroit Rock City dallal megkezdik showt. A dob egy hidraulikus emelvényről 15 méter magasból süllyed bele a színpadba, miközben füst, lángok és tűzijáték borzolja a kedélyeket. Lacával épp próbálunk észhez térni és felfogni, hogy tőlünk alig pár méterre zenél a négyesfogat, akiket mindenképp látni akartunk, mielőtt meghalunk
Paul Stanley énekes/gitáros azonnal elkezd a közönséggel foglalkozni, és olyan hidegrázás jön rám, hogy ezek a legendák tényleg itt vannak, és olyan látványt pakolnak elénk, hogy kezdek vigyázzba állni, mert az az érzésem, hogy augusztus 20-a van. Minden klasszikus KISS-elem benne van a showban, még az is, amikor Gene Simmons felrepül a 25 méter magas állványra és vérkapszulákat rágcsálva ömlik a száján a vér.
A pofám leszakad, hogy 40 év után is úgy nyomják mintha 20 évesek lennének. Szinte minden számban ritmusra lövik a tűzijátékot és a lángokat, amik még minket is megütnek a forrósággal. A dalokat a közönség 80%-a fújja, és a közös éneklésnél hangorkán zúdul Bécsre.
Komolyan: lassan szívrohamot fogok kapni.
Simmons nyelve persze szokás szerint nyúlik ki a szájából minden irányba, amire több nő rágerjedhetett, mint ahány török van Bécsben.
Stanley éneke olykor hamiskás és a dob is el-elcsúszik, de ki a szart érdekel, amikor 4 olyan legenda áll a színpadon és szórakoztat minket, akik örökre bevésték nevüket a rock nagykönyvébe
Amikor a színpadból elkezd a közönség felé nyúlni és emelkedni két daruskosár – egyiken Tommy Thayer, másikon Gene Simmons áll –, és fölénk tornyosulnak, na, itt volt végem,és Lacától kértem a végső feloldozást.
Persze, a KISS-nek is van Satisfaction-ja, amit halálukig kell játszaniuk, és soha nem érhet véget nélküle koncert. Ez pedig az I Was Made for Lovin' You! Kiszakadt a torkunk a helyéről, de amit ennél a számnál művelt a közönség, az felfoghatatlan volt. Mindenki egyszerre énekelte, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy megtelt a szemem könnyel. Micsoda érzés lehet, hogy írsz egy dalt, és bárhova mész a világon mindenki énekli!
Na, de a végítélet csak ezután következett: Rock and Roll All Nite! Hát, kik ezek a színpadon? Valami ufók, akik megmutatják, mi is az a showbiznisz és azt, hogy kell ötvözni a rock'n roll-lal...
Kinyírtak, megöltek, ledaráltak, majd visszatöltöttek a saját belembe. Ennyi!
És a végén volt pofájuk megtenni, amit szinte senki nem merne, hogy a leghíresebb számukra vonulnak le a színpadról, ami lemezről szól. Igen a God Gave Rock n Roll To You! Ők megtehetik, de minden más zenekart ezért azonnali halálra ítélt volna a tömeg.
A Rock in Vienna fesztivál minden hazai fesztiválszervezőnek kötelező anyag lehetne: nem kell mindent mindennel keverni. Ha mindenkit meg akarsz célozni valamivel, azzal csak azt lehet elérni, hogy valójában senkihez sem fog szólni. Ahogy szomorúan mentünk kifelé, eszembe jutott, hogy egy hét múlva innen nem messze ismét egy rockzenei örömünnep lesz három napig, a Novarock fesztivál... Mötley Crüe, Motörhead, Toten Hosen, Slipknot stb...
Miért? Itt mit tudnak, amit otthon nem? Egy hét leforgása alatt Bécs környékén tiszteletét teszi a rockzenei elit. Amíg mi sírunk otthon, hogy rombolják a közízlést és Mulatós TV kap országos létjogosultságot, meg Grófók lépnek fel a VOLT fesztiválon, addig a határtól pár méterre (sőt, a VOLT-tól pár méterre) olyan zenei orgazmust okoznak a szervezők a közönségnek, hogy kurvára leszarja mindenki, milyen más egyéb kommunikálható dolog van.
Van bungee jumping meg visszaváltható korsó? Na és? Itt is volt minden ami az otthoni fesztiválokon, csak annyi különbséggel, hogy itt zene is volt!
Minden napra több mint fél tucat.
Mit üzenek a hazai nyári fesztiváloknak egyesével?
Ülj le, 1-es!
Szólj hozzá!