A Muse kinyomta a szemünket – Rock in Vinenna 2. nap

Mindenesetre vártuk a Triggerfingert, akiket még az A38 hajón láttam és írtam is róluk. Nem okoztak csalódást, bár a kora délutáni időpont  – jobban mondva a 40 fok – kicsit elvette a kedvünket a léggitározástól, és kerestünk valami árnyékos helyet. Elmondhatjuk magunkról, hogy a The Hives játszott a színpadon, és mi egy fa árnyékában ültünk... Nem hittem volna, hogy valaha ez megtörtlnet... De kurva meleg volt. Komolyan.

- Laca, most kezd a The Hives, hallod?

- Aha, jöjjön ide az árnyékba, ha akar valamit.

Na de nézzük a második nap fellépőit: Mayburn, Arcane Roots, Saint Vitius, Bonaparte, Triggerfinger, Turbonegro, Danko Jones, Within Temptation, The Hives, Incubus, Muse.

Azért meg kell hagyni, hogy ez sem semmi felhozatal. Szépen gyűlt is a Muse-pólós nép a fesztiválon. Mi az árnyékban ittuk a védőitalainka,t és közben elkezdtünk egy játékot, ami arról szól, hogy minden szóban megcseréljük a kezdőbetűket. Például Gyodrogi Bula vagy Hobbi Gilda... A biztosítékot Szécsi verte ki... Szóval elvoltunk, mint a napszúrást kapott idióták, akik ismeretlen nyelven beszélgetnek és közben röhögnek. Szerintünk azonban egy külföldi így hallja a magyar nyelvet.

Még mindig az előző napi Metallica-hatása alatt vagyok, na, meg próbálom értelmezni, hogy az utolsó biztonsági őr is tökéletesen beszéli az angol nyelvet, és annyira képben van, hogy mindenről tud felvilágosítást adni. Akárcsak a rendőrök, akik készségesen segítenek útbaigazítani minket, pedig tegnap a Body Count azt üvöltötte, hogy: Cop Killer! 

Aztán a színpadra lépett Danko Jones, aki már régi kedvencem, és várakozáson felüli volt minden hang. A gitár soundját olyan tökéletesen eltalálta, hogy tényleg nem lehet rá nem léggitározni. Szerencsére, a Fezen fesztiválon itthon is megcsodálhatjuk a nyáron, és ha ezzel a műsorral jön, akkor hóhérként vagdossa majd le a fejeket egyesével.

Két színpad van egymás mellett (összeérnek), és felváltva játszanak a zenekarok, hol az egyiken, hol a másikon. Nincs átszerelési szünet, csupán csak pár perc. Ma a koncerteket inkább csak hallgattuk, mint néztük. Tényleg alattomos a sör a melegben. (A sört mérő pultoknál nincs sor! Miért? Mert egy pultban közel 15 ember csapol, és máris megkapod a jéghideg szénsavas Zipfert. Akik járnak hazánkban fesztiválozni, azok tudják milyen nagy érték a hideg szénsavas csapolt sör.) Persze, a Muse koncertjét nem akartuk kihagyni, őket nagyon szeretem. Laca barátom inkább a klasszikus rock megszállottja (akárcsak én), de nem kellett nagyon győzködnöm, hogy a Muse olyat fog csapni a bécsi asztalra, hogy Sigmund Freud újraértelmezi a huszadik századi nyugati ember önmagáról alkotott képét.

A többségében nőnemű Muse -ajongók ellepik a teret, és mindenhonnan bújnak elő a britforma figurák. Ez a jellegzetes stílus a sógoroknál is jelen van.

Rettenetes izomláz van a nyakunkban és a kezünkben. Nem egyszerű sport ez a léggitározás. Hirtelen felcsendül a Drill Sergeant-intro és utána egyből belevágnak a Psycho nótába, ami egyenesen megcélozza agyunk azon részét, amitől elfelejtesz pislogni, és ilyenkor azt sem venné észre az ember, ha épp a lábát fűrészelné valaki. Matthew Bellamy hangja a Vörös-tengert is kettéválasztaná, és a gitárjátéka sem utolsó. Sőt! Eszméletlen dalokat raktak bele a műsorba, és a videoshow a kivetítőn halál pontosan jött minden ütemre. Fényjáték és erő a színpadon, amit egy szóval így lehet jellemezni: Odabasz!

A Muse egy igen kreatív zenekar, és jól hozzák a modern hangzás–U2–brit gitárpop–jól eldugott Nirvana–kombót. A lágy dallamok olyan zúzdába mennek át, hogy úgy üvöltök tőle, mintha életem utolsó napja lenne ez. A lassabb részeknél úgy érzed magad, mint egy nyílvessző, amit kihúznak ameddig csak lehet,  majd amikor bedurvul a zene, akkor hirtelen kirepülsz és száguldasz egyenesen az univerzumba... Bellamy alig-alig szól a közönséghez, de senki nem veszi rossz néven, mert olyat tolnak, hogy én személy szerint 4 léggitárt törtem össze a gyönyörtől.

Az Apocalypse Please dalt vártam a legjobban, és szerencsére bekerült a műsorba. A Muse mesterien bánik a hangulattal és mesterien írják meg dalaikat. Noha nem tartoznak a kedvenceim közé, azért benne vannak a lejátszási listámban. Élőben ráadásul brutálisan metálra vették a figurát. Nem szarakodtak összekötő szövegekkel meg tapsoltatással, hanem egyszerűen kijöttek a színpadra, megnézték a 30 ezres tömeget, és nemes egyszerűséggel odatapasztottak mindenkit a színpad elé.

A hátsó sorokban is a mellünket verte a lábdob. Az effekteket pedig úgy használják, hogy tényleg minden hangja kincs. Egy vér profi előadás volt egy vér profi csapattól – és a végén ismét könnycsepp gurult le az arcomon. Ez után a nap után is csak azt tudom kérdezni magamtól, hogy hol vannak Magyarországon azok a zenekarok, akik erőt és energiát adnak az embernek? Bár úgy néznek ki mint valami szupermetál group, de olyan messze vannak az igazi karcos energikus stílustól mint Kis Grófo a Grammy-díjtól.Ha lenne hazánkban egy Rock in Vienna fesztiválhoz hasonló rendezvény, akkor milyen magyar rockzenekarokat raknánk be a három napba?

A Muse egy olyan rockzenekar, amelynek zenéjére lehet gondolkodni és őrjöngeni is. Minden a helyén van és minden felesleges allűrtől mentesek. Úgy néznek ki, mint egy informatikus csapat, de keresztbe verik a magyar a rockzenekaroknak nevezett formációkat.

Itt a setlist, és végig lehet gondolni, hogy mennyire pöccentem be a harmadik napra. Mert a java csak akkor jött. Holnap az is olvasható lesz, és már előre szólok, hogy a trágárságokért nem a főszerkesztő lesz a hibás, hanem én.

1. Psycho

2. New Born

3. Supermassive Black Hole

4. Dead Inside

5. Hysteria

6. Map of the Problematique

7. Animals

8. Munich Jam

9. Apocalypse please

10. Stockholm Syndrome

11. Plug in Baby

12. Mercy

13. Time is running out

14. Reapers

15. Uprising

16. Starlight

17. Knights of Cydonia

 Fotók meg innen