A Modern Art Orchestra jazztörténeti sorozatában ezúttal az 1913-ban született és 1987-ben elhunyt klarinétos, szaxofonos, zenekarvezető és zeneszerző, Woody Herman munkássága előtt tiszteleg.
Woody Herman már gyerekként helyi klubokban énekelt és szteppelt, 15 éves korára profi szaxofonos lett. Több más későbbi sztárhoz hasonlóan a 30-as években Gus Arnheim tánczenekarában kezdődött a karrierje, később Isham Jonesnál játszott. Amikor a veterán Jones 1937-ben visszavonult, a folytatást kereső zenészek megválasztották vezetőjüknek.
Fokozatos változásokkal ugyan, de 1944-re Woody Hermannek egy alapvetően új zenekara állt össze. Ez volt a First Herd, melyet akkoriban a legizgalmasabb új big bandnek tartottak. Mára Ralph Burns és Neal Hefti számos hangszerelése klasszikusnak számít, és még Igor Stravinsky is írt egy darabot a zenekarnak, az Ebony Concertót. 1947 közepére Herman megalakította a Second Herdet, más néven a Four Brothers Bandet. Hangzásában a szaxofonszekció dominált, melyet Stan Getz, Zoot Sims, Herbie Steward tenorszaxofonosok és Serge Chaloff baritonszaxofonos alkották, és amikor Steward helyére Al Cohn került, akkor ez volt a legjobb szekció az USA-ban.
A Third Herdet 1950-től 1956-ig vezette, majd – néhány kérészéletű kisebb formáció után (köztük egy szextet Nat Adderley és Charlie Byrd részvételével) – 1959 tavaszán 9 angol zenész bevonásával megalakította az Anglo-American Herdet, amellyel aztán Angliában és Szaúd-Arábiában is turnézott. A hatvanas években Hermannak végig volt big bandje, közülük kiemelendő a Swinging Herd Bill Chase-szel és Jake Hanna-val. Az évtized második felében nyitott a jazz-rock és a rock & roll felé, és gyakran popszámok hangszereléseit is felvette a repertoárba. Zenekarai a későbbiekben Thundering Herd néven futottak. Emlékezetesek voltak a zenekarvezetői pályájának 40. és 50. évfordulóján adott kiváló koncertek.
Herman sem klarinétosként, sem szaxofonosként nem volt olyan virtuóz játékos, mint a szvingkorszakban Benny Goodman vagy Artie Shaw, és nem is komponált sokat. „Inkább edzőnek tartom magam, mint zenekarvezetőnek. És a csapatom nyer” – nyilatkozta a Down Beat magazinnak 1986-ban. Karrierjének hullámzása mellett is megmaradt alapelveinél, és jó érzéke volt ahhoz, hogy a megfelelő embereket megtalálja a zenekarához és fellelkesítse őket. Albumai közül 1963-ban az Encore: Woody Herman, 1973-ban a Giant Steps, 1974-ben a Thundering Herd kapott Grammy-díjat "legjobb big band jazz album" kategóriában. Woody Herman munkásságát 1987-ben Grammy Életmű Díjjal ismerték el.
(forrás: wikipédia)
Közreműködik:
Modern Art Orchestra
művészeti vezető: Fekete-Kovács Kornél
Szólj hozzá!