„Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár”.
Táncszínházi előadás Kányádi Sándor költeménye alapján. Az 1972-ben írt vers Kolozsváron született, az ott cselédsorban élő széki lányok táncának láttán. A szimbólumokkal telített vers, azóta emblematikussá vált, Kányádi költészetének egyik igazi gyöngyszeme, mely egyszerre szól hagyományőrzésről és az Erdélyi magyarság sorskérdéseiről. A „fekete” és „piros” – így, együtt, párban, egymás után egy „eleven világ” alapszínei: Szék község népviseletében láthatók. Ugyanakkor szimbólumok is: az ’élet’ és ’halál’ köszönt bennük ránk, a remény és reménytelenség közötti folyamatos vergődés, melyben egy közösség vívja kérlelhetetlen harcát a megmaradásért, identitásának őrzése érdekében. A táncnak alapvető szerepe van ebben, nem csak a búfelejtés eszköze, sokkal inkább a jövő záloga: jelenidejéből valós életenergiák fakadnak, a dolgos, dacos hétköznapok helytállásához kell, nélkülözhetetlen…
„Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat ország?”
A táncban különös, sajátos érzéki erő van, lényegi: olyan életmegnyilvánulás tehát, melyben leginkább önmaga az ember, legsajátabb sajátja egy közösségnek. Nem esetleges mozzanat így a Kányádi versnek sem, s nyomában az identikus kérdés: „Honnan járják, honnan hozták, / honnan e mozdulat-ország?” Az előadás nem felelet szeretne lenni erre a kérdésre, „csupán” próbálkozik feltételével. Hogy sikerül-e majd, azt azok tudják megmondani, akik zsigereikben őrzik ennek az „országnak” paragrafikusan kifejezhetetlen (s így nyílván artikulálhatatlan) „törvényeit”, bennük pulzál sajátos ritmusa.
„Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.”
Az erdélyi néptáncokra épülő előadásban a múlt együtt él a jelennel és a korszerű színház eszközeivel úgy teszi fel ismét Kányádi kérdéseit, hogy közben lehetőséget próbál adni a vers rejtett horizontjainak kibontása mellett az újraértelmezésre.
„A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol.”
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
Rendező-koreográfus munkatársa: Kádár Ignácz
Zenei szerkesztő: Moldován-Horváth István
Asszisztens: Kádár Ignácz
Művészeti vezető: Varró Huba
Művészeti vezető munkatársa: Domokos Zsuzsanna, Nagy Levente Lehel
Ének: Kásler Magda
Jelmez: Kiss Zsuzsanna, Szélyes Andrea-Natália
A több mint fél évszázados múltra visszatekintő Maros Művészegyüttes a Kárpát-medence népi hagyományait, táncait, énekeit gyűjti, és viszi színpadra. Az 1956. október 1-én, Állami Székely Népi Együttes néven alakult csoport az évek során Erdély, sőt Románia szerte elismerést szerzett. Majd az 1961-ben Marosvásárhelyi Állami Ének és Táncegyüttesre változtatott nevű művész közösség feladata Románia csaknem valamennyi folklórövezetét átfogó, reprezentatív dal és táncegyüttesi műsorok elkészítése és bemutatása lett. Jelenleg Maros Művészegyüttes néven szereplő együttes 13 pár táncossal, 5 tagú zenekarral és az adminisztratív személyzettel együtt meghatározó helyet foglal el az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában.
Szólj hozzá!