Korai évei
Richard Starkey Liverpool munkásnegyedében nőtt fel. Gyermekkorában két súlyos betegsége is volt, amelyek miatt összesen három évet töltött kórházban, így iskolai tanulmányaival lemaradt kortársaitól. A liverpooli Rory Storm and the Hurricanes dobosa volt 1959 és 1962 között, akikkel ugyan azokban a klubokban játszott Liverpoolban és Hamburgban, mint a Beatles. Amikor 1962. augusztus 16-án a Beatles megvált akkori dobosától, Pete Besttől, Ringót kérték fel a megüresedett helyre.
Szerepe a Beatlesben
Starr dobstílusa fontos szerepet játszott a Beatles hangzásában. Világszerte sok dobos példaképei között tartja számon, például Max Weinberg az E Stereet Bandtől, Liberty De Vitto (Billy Joel dobosa), Phil Collins és Andy Sturmer a Jellyfishből. Collins szerint Ringót „mérhetetlenül alábecsülik. Az „A Day in the Life" dobszólója nagyon összetett. Kiválaszthatnánk mai nagyszerű dobosokat és megkérhetnénk őket, hogy így játsszanak. Nem tudnák, hogyan csinálják." Mark Levisohnnak a Beatles lemezfelvételeire vonatkozó széles körű felmérése megerősítette, hogy Starr következetes, professzionális és rendkívül megbízható volt: a zenekar nyolcéves történetében talán, ha egy tucat alkalommal kellett leállítani felvételeket az ő hibájából, miközben a másik három társának játékában bekövetkezett hibák rengeteg leállást és újravételt okoztak. Starr nyilatkozata szerint a dobjáték szempontjából a valaha is előadott legnehezebb Beatles szám a „Rain" volt.
Lennon, McCartney és Harrison mind állították, hogy Ringo a világ legjobb dobosa, bár amikor egy interjúban erre rákérdeztek, Lennon gúnyosan annyit válaszolt „A Beatlesben nem ő a legjobb!" Ezzel utalt a White Albumon szereplő „Back in the USSR"-re, amelyben Paul volt kénytelen a dobokon játszani. Nem sokkal a felvétel előtt Ringo kiviharzott a stúdióból (a zenekar többi tagja közötti feszültség borította ki) és két hétig nem is tért vissza, ezért a "The Ballad of John and Yoko" és a "You Know My Name (Look Up the Number)" esetében is Paul ült a dobok mögött, mivel csak ő és Lennon volt elérhető. Voltak további Beatles számok, amelyekben szintén nem ő dobolt. Például az együttes első kislemezén (Love Me Do/P. S. I Love You) Ringo Starr helyett egy stúdiódobos, Andy White hallható, ugyanis George Martin, a zenei producer nem volt mindenben elégedett Ringo játékával, az akkori szigorú elvárásoknak nem felelt meg.
Ringo általában egy számot énekelt albumonként. Néhány esetben kifejezetten neki írták a szöveget és a dallamot, mint John Lennon a „With a Little Help from My Friends"-t a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band lemezen, vagy Paul McCartney a „Yellow Submarine"-t a Revolveren. Ezek dallamvezetése szándékosan egyszerűsített, figyelembe veszi Starr hangterjedelmét - „With a Little Help from My Friends" nagy része például nem több, mint öt hang távolságban énekelhető.
A zenekar tagjai közül ő írta a legkevesebb számot. Ezek közül kettő, a „Don't Pass Me By" (White Album) és az „Octopus's Garden" (Abbey Road) jelent meg Beatles lemezen. Ez utóbbihoz kapott némi segítséget George Harrisontól, aki érdeklődni kezdett a country zene iránt, épp Ringo hatására (a Rubber Soulon helyet kapott „What Goes On" társszerzője volt) .
Szólókarrierje
A zenekar felbomlása után elkészített két slágerlistás számot, "It Don't Come Easy" és "Back Off Boogaloo" címmel, valamint részt vett Harrison 'Koncert Bangladesért' projektjében. 1973-ban jött ki a Ringo album, amelyen, bár különböző számokon, de mindhárom volt csapattársa részt vett. Váratlan módon ez lett a legsikeresebb ex-Beatle projekt abban az időben. A következő, Goodnight Vienna lemez is sikeres volt, olyan számokkal, mint a "Photograph" (társszerzője Harrison), "You're Sixteen", "I'm the Greatest" (szerzője Lennon), "Only You", és a "No No Song".
Ezután Starr műveinek jelentősége folyamatosan csökkent, bár időnként kiadott egy-egy albumot. 1989-ben tűnt fel ismét, amikor koncertturnét szervezett Ringo Starr and His All-Starr Band néven jól ismert zenészek egy csoportjával. A koncerteken először Ringo énekelt néhány Beatles dalt, majd mindegyik zenész előadott egyet a saját számaiból, Ringoval a doboknál, aztán ismét Ringo következett, majd még egy kör a többiekkel. 2003-ban került sor a nyolcadik turnéjukra.
Számos filmben szerepelt, például a Candy (1968), a The Magic Christian (1969) (Peter Sellers mellett), a Son of Dracula (1974) vagy a Caveman (1980). Ő játszotta Larry törpe szerepét Frank Zappa filmjében, a 200 Motelsben (1971). Különösen jó kritikákat kapott a brit That'll Be the Day (1973) filmben nyújtott alakítása.
1991-ben szerepelt a Simpsons című rajzfilm egyik epizódjában, ahol saját magát alakította. 2005 januárjában Stan Lee képregényrajzoló bejelentette, hogy következő szuperhősét Ringo alapján mintázza meg.
Szólj hozzá!