Yamazaki, a véerfarkas – a különleges produkció háttere

A magyar könnyűzene ritkán észlel olyan jelenséget, amely egyszerre technológiai, kulturális és zenei érdekesség. Yamazaki kábé ilyen: egy budapesti előadó, aki VR-avatarral, futurisztikus japán motívumokkal és erősen személyes, spirituális popzenével érkezik a Csillag Születik színpadára. A produkciót már rögzítették, így a stúdió közönsége és a zsűri már láthatta a VR-térben megjelenő farkaskaraktert és a japán-magyarként rétegzett vizuális világot. A felvétel most hétvégén kerül adásba.

Yamazaki és  az „Unfolded” című produkció számunkra nem a tévés tehetségkutató miatt érdekes – röstelljük, de egyetlen adást sem láttunk eddig, és ez feltehetően így is marad. Egyelőre. De Rakovics Benedek története nem úgy indul, mint egy átlag tehetségkutató-szereplőé. Nincs mögötte éveken át épített, vágyott imidzs, nincs szponzorált álom és nincsenek sablonos sztárpanelek. Van helyette egy kamaszfiú, aki a COVID idején egy VR-szemüveg mögé menekült – és ott talált rá önmagára. Aki egy digitális farkas bőrébe bújva tanult meg bátrabb lenni, megnyílni, beszélni, zenélni. És aki most Yamazaki néven áll a nyilvánosság elé.

A karakter, amely köré az egész világát felépítette, 15 éves korában született. Benedek akkoriban tényleg magányos farkasként élte meg a valóságot, és az avatár, amelyet létrehozott, eleinte pszichológiai menedék volt: egy alternatív én, egy biztonságosabb test. A VR-térben könnyebb volt megmozdulni, kimondani dolgokat, amelyek a való életben bent rekedtek. Idővel viszont a persona már nem elválasztotta tőle a világot, hanem összekötötte vele. A jelmez – egy digitális farkas – átlényegült eszközzé: terápiává, hangszerré, művészeti médiumává.

Yamazaki története azonban nem csak arról szól, hogy valaki a virtuális térben oldja fel a saját félelmeit. A magyar előadó egészen sajátos kulturális koordinátarendszerben építette fel figuráját. A farkas nyugaton is könnyen kerül a „furry” kategóriába, ám Benedek világa közelebb áll a keleti – japán sintó – hagyományhoz, ahol az állatokban lakozó szellemek – a kamik – évezredes kulturális szereplők. Yamazaki ezért nem cosplay és nem szerepjáték: egy totem, egy szimbólum, egy kapu a spirituális és digitális rétegek között.

A VR-közösség nem csak inspirációt, hanem közönséget is nyújtott Benedeknek. Ott mutatta meg az első kompozícióit, és ott talált olyan alkotótársakra, akik a pop, az elektronika, a soundtrack és a tradicionális japán zenei elemek határán mozognak. Benedek zenéjében a minimál klasszikus billentyűtémáktól a filmzenei drónokon át egészen a futurisztikus basszusokig sok minden jelen van. A Csillag Születik produkciója ebből a világból kínál majd ízelítőt. 

A nemzetközi visszajelzések már most azt mutatják, hogy zenéje a VR-színtéren túllépve is működik.

"Pozitív visszajelzéseket kapok olyan zenei szakemberektől, akik például John Legenddel is dolgoztak, mixelték vagy írták a számait. Ez azért is különleges üzenet, mert pont John Legend volt az, aki miatt elkezdtem zongorázni tanulni, zeneiskolába járni, az Ordinary People című száma sokat jelent számomra” – meséli Benedek, akinek zenéje bekerült Rolling Stone magazin egyik válogatásába is.  

Tizenötezren követték első VR-fellépését, japán rádióban játszották a dalait, zenészek keresik, hogy megossza vagy kommentálja a munkáikat. Mindez úgy, hogy itthon a műfaj, amiben alkot, valószínűleg még évtizedekre van attól, hogy széles körben megkapja a kontextusát.

Japánban ugyanis egyáltalán nem számít szokatlannak, ha egy előadó nem a saját arcával lép a közönség elé, hanem egy avatáron vagy totemfigurán keresztül kommunikál. A „második test” használatának mély kulturális gyökerei vannak: a sintó hagyományban az állatokban és tárgyakban lakozó kamik természetes részei a mindennapi világnak, és a modern popkultúrában ez a szemlélet könnyen összeért a technológiával. Innen nőtt ki a VTuber-kultúra is, amelyben animált figurák, digitális idolok és virtuális performerszemélyiségek milliós követőtáborral működnek. Japán nézőinek így nem idegen, hogy egy előadó egy szimbolikus karakter mögé helyezi a hangját és a jelenlétét: a lényeg nem a fizikai arc, hanem az energia, a mitológia és a történet. Ebben a kontextusban Yamazaki könnyedén olvasható: nem különcség vagy trükk, hanem egy olyan művészi forma, amely Japánban természetes.

Bár a tévés szereplésről majd később születnek kritikák, az „Unfolded” körül már most tapasztalható némi nemzetközi visszhang. Külföldi zenei oldalak szerint Yamazaki dala a synthwave-es, elektronikus pophangzást hiphopos lüktetéssel és japán ihletésű dallamokkal keveri, miközben nagyon személyes, önfelfedezésről és újjászületésről szóló történetet mesél végig. A visszajelzések értelemszerűen nem a tehetségkutató-show kontextusában, hanem önálló zeneként hivatkoznak rá – mintha a VR-farkas már most kilépett volna a műsor keretei közül, pedig még ott sem volt... :)