Az új énekes, vagyis ez a Loic gyerek valami elképesztően jó torokkal bír, csak nem biztos, hogy idevaló. A zene is jócskán változott; megmaradt a speckó hangszerek, a majdhogynem szimfonikus megközelítés szerepe, ellenben messze ez a legdallamosabb korongja a társaságnak. Helyenként megnövekedtek a Tool hatások (főleg Aenima/Lateralus vonal), elég csak a két legjobb dalt, jelesül a Firmament-et és a The First Commandment Of The Luminaries-t megnézni. Máskor viszont már-már túlzásba viszik a srácok a dallamosodást. Lehet, hogy nagyon cső vagyok, de bármennyire is profi az anyag, én személy szerint hiányolom azt az agresszív, hangulatos zenei világot, amit eddig annyira nagyszabásúan és hibátlanul kentek Robin mesterék. A korábban egyáltalán nem tapasztalható grunge jelleg is megjelent: a Metaphysics Of The Hangman-ben például az ének megtévesztésig Chris Cornell. A tiszta játék kedvéért muszáj megjegyeznem, hogy helyenként - például The Origin Of Species, vagy The Origin Of God - még így is fellelhetünk jó kis üvöltözős, noisecore torzókat, de összességében véve nagyon-nagyon nem jellemző a keménység az album egészére.
Az egyediségre való törekvés és a kísérletező kedv egyértelműen becsülendő, akárcsak a totálisan hibátlan hangzás. Aki ismeri a bandát, azt nem lepheti meg az a tény sem, hogy a lemez kiállítása is veszett jó lett.
A csapat szokásához híven egy igényes, jófajta munka lett a Heliocentric is, viszont bocsátassék meg nekem, ha mégis azt mondom, én már az ősszel megjelenő, ismét zorkóbbnak ígért anyagot várom.
Szólj hozzá!