Ez a zene nem energiával tölti meg az arénát, hanem hangulattal

A világhírű kanadai énekesnő 2027. március 19-én tér vissza Budapestre: a Papp László Budapest Sportaréna színpadán mutatja be a The Mask and The Mirror jubileumi turnéját, amely egy 30 állomásos európai koncertkörút része lesz. A turné február 22-én indul Groningenből, és április elején Párizsban zárul, érintve többek között Németországot, Lengyelországot, Ausztriát, Svájcot, Belgiumot és az Egyesült Királyságot is. A 2024-ben indult első európai szakasz több helyen teltházas lett, újabb dátumokat kellett beiktatni, majd jött a kanadai folytatás, most pedig a harmadik fejezet, a 2027-es tavaszi európai körút.

A The Mask and The Mirror attól érdekes, hogy miközben erősen kelta gyökerű, közben folyamatosan kifelé néz ebből a hagyományból. Nem autentikus népzenei rekonstrukció, hanem egy spirituális-utazó szemléletű album. A kelta alapra ráúsznak spanyol, mór, közel-keleti és mediterrán hangulatok, de a magja végig ugyanaz a melankolikus, lebegő, északi érzékenység marad.

A Los Angeles Times annak idején „mélyen komor hangulatú, spirituális vágyakozással és ősi visszhangokkal teli zenének” nevezte az albumot, ennek ellenére – vagy éppen ezért – a közönség világszerte több mint kétmillió példányban vásárolta meg. Ez egy olyan korszakban történt, amikor algoritmusok még nem segítették a zenék terjedését, és egy ennyire nehezen kategorizálható lemez sikeréhez valódi rajongói kapcsolódás kellett.

És itt jön a fontosabb kérdés: miért működik ez ma is?

Talán azért, mert a The Mask and The Mirror valójában nem a kilencvenes évekről szól. Hanem azokról a kérdésekről, amelyekkel az emberek évszázadok óta próbálnak kezdeni valamit. 

McKennitt maga így beszélt az albumról:

„Az album az évszázadokon át visszhangzó gondolatokat járja körül: ki volt Isten, mit jelent a vallás és a spiritualitás, mi az, ami feltárul előttünk, és mi az, ami örökre rejtve marad, hol is húzódik a határ a maszk és a tükör között?”

A kilencvenes években még létezett türelem az efféle albumokhoz. Az emberek végighallgattak lemezeket, nem algoritmusok által szétdarabolt dalfolyamokban fogyasztották a zenét. A The Mask and The Mirror ráadásul egy olyan korszakban érkezett, amikor a „világzene” mögött még volt valódi kíváncsiság: sok nyugati hallgató először találkozott kelta, közel-keleti vagy észak-afrikai zenei hatásokkal popkulturális közegben.

Ma teljesen más a helyzet. Papíron minden zene elérhetőbb, mint valaha, ezért azzal fizetünk, hogy ritkább lett az elmélyülés. A streaming korszak inkább az azonnali reakciókra, rövid figyelemciklusokra és gyors fogyaszthatóságra optimalizál, McKennitt zenéje viszont nem háttérzene és nem playlist-kompatibilis hangulatfestés: időt, csendet, figyelmet kér. Hallgatva a lemezt és bevallva, hogy sosem jártunk mág a koncertjén, pedig lett volna alkalmunk rá (már négyszer járt nálunk, legutóbb 2024-ben), az a benyomásunk, hogy McKennitt zenéje alapvetően nem arénára született. Nincs benne stadiongesztus, közös refrénüvöltés vagy vizuális túlterhelés. Az őt ismerők szerint dalszerző-énekesnő koncertjei azonban mindig is nagy térben gondolkodtak: hosszú instrumentális részekkel, világzenei hangszereléssel, filmszerű atmoszférával. Ez a zene nem energiával tölti meg az arénát, hanem hangulattal. Nem felrobbantja a teret, hanem lassan belakja.

Sokat számít a közönség is. Egy ilyen koncertre többnyire nem alkalmi jegyvásárlók érkeznek, hanem olyan hallgatók, akik pontosan tudják, mire kíváncsiak. És talán éppen ez a legizgalmasabb az egészben: 2027-ben egy arénát megtölteni olyan zenével, amely nem azonnali impulzusokra, hanem türelemre és elmélyülésre épül.

A koncert felépítése is ezt erősíti. Az első részben a legismertebb dalok hangzanak majd el, a másodikban pedig felcsendülnek az album dalai: hiánytalanul, eredeti sorrendben. Mindebben komoly szerepe lesz a zenekarnak is. McKennittet olyan régi alkotótársak kísérik, mint Caroline Lavelle csellista, Brian Hughes gitáros, Hugh Marsh hegedűs, Dudley Phillips basszusgitáros és Robert Brian dobos. 

Talán ezért "kell" vagy legalábbis "érdemes" megturnéztatni egy 30 éves albumot, amit teljes egészében itt hallgathatsz meg.