Ez a zene nem energiával tölti meg az arénát, hanem hangulattal

2026/05/26  ·   Ajánló   ·  koncert.hu

Vannak lemezek, amelyek nem egyszerűen „régi albumok”, hanem olyan művek, amelyeket az idő nem meghalad, hanem rétegenként rakódik rájuk. Loreena McKennitt The Mask and Mirror című albuma pontosan ilyen. Harminc évvel a megjelenése után sem nosztalgia tárgya, sőt, talán most aktuálisabb, mint 1994-ben volt...

Ez a zene nem energiával tölti meg az arénát, hanem hangulattal

A világhírű kanadai énekesnő 2027. március 19-én tér vissza Budapestre: a Papp László Budapest Sportaréna színpadán mutatja be a The Mask and Mirror jubileumi turnéját, amely egy 30 állomásos európai koncertkörút része lesz. A turné február 22-én indul Groningenből, és április elején Párizsban zárul, érintve többek között Németországot, Lengyelországot, Ausztriát, Svájcot, Belgiumot és az Egyesült Királyságot is. A 2024-ben indult első európai szakasz több helyen teltházas lett, újabb dátumokat kellett beiktatni, majd jött a kanadai folytatás, most pedig a harmadik fejezet, a 2027-es tavaszi európai körút.

A The Mask and Mirror attól érdekes, hogy miközben erősen kelta gyökerű, közben folyamatosan kifelé néz ebből a hagyományból. Nem autentikus népzenei rekonstrukció, hanem egy spirituális-utazó szemléletű album. A kelta alapra ráúsznak spanyol, mór, közel-keleti és mediterrán hangulatok, de a magja végig ugyanaz a melankolikus, lebegő, északi érzékenység marad.

A Los Angeles Times annak idején „mélyen komor hangulatú, spirituális vágyakozással és ősi visszhangokkal teli zenének” nevezte az albumot, ennek ellenére – vagy éppen ezért – a közönség világszerte több mint kétmillió példányban vásárolta meg. Ez egy olyan korszakban történt, amikor algoritmusok még nem segítették a zenék terjedését, és egy ennyire nehezen kategorizálható lemez sikeréhez valódi rajongói kapcsolódás kellett.

És itt jön a fontosabb kérdés: miért működik ez ma is?

Talán azért, mert a The Mask and Mirror valójában nem a kilencvenes évekről szól. Hanem azokról a kérdésekről, amelyekkel az emberek évszázadok óta próbálnak kezdeni valamit. 

McKennitt maga így beszélt az albumról:

„Az album az évszázadokon át visszhangzó gondolatokat járja körül: ki volt Isten, mit jelent a vallás és a spiritualitás, mi az, ami feltárul előttünk, és mi az, ami örökre rejtve marad, hol is húzódik a határ a maszk és a tükör között?”

A kilencvenes években még létezett türelem az efféle albumokhoz. Az emberek végighallgattak lemezeket, nem algoritmusok által szétdarabolt dalfolyamokban fogyasztották a zenét. A The Mask and Mirror ráadásul egy olyan korszakban érkezett, amikor a „világzene” mögött még volt valódi kíváncsiság: sok nyugati hallgató először találkozott kelta, közel-keleti vagy észak-afrikai zenei hatásokkal popkulturális közegben.

Ma teljesen más a helyzet. Papíron minden zene elérhetőbb, mint valaha, ezért azzal fizetünk, hogy ritkább lett az elmélyülés. A streaming korszak inkább az azonnali reakciókra, rövid figyelemciklusokra és gyors fogyaszthatóságra optimalizál, McKennitt zenéje viszont nem háttérzene és nem playlist-kompatibilis hangulatfestés: időt, csendet, figyelmet kér. Hallgatva a lemezt és bevallva, hogy sosem jártunk mág a koncertjén, pedig lett volna alkalmunk rá (már négyszer járt nálunk, legutóbb 2024-ben), az a benyomásunk, hogy McKennitt zenéje alapvetően nem arénára született. Nincs benne stadiongesztus, közös refrénüvöltés vagy vizuális túlterhelés. Az őt ismerők szerint dalszerző-énekesnő koncertjei azonban mindig is nagy térben gondolkodtak: hosszú instrumentális részekkel, világzenei hangszereléssel, filmszerű atmoszférával. Ez a zene nem energiával tölti meg az arénát, hanem hangulattal. Nem felrobbantja a teret, hanem lassan belakja.

Sokat számít a közönség is. Egy ilyen koncertre többnyire nem alkalmi jegyvásárlók érkeznek, hanem olyan hallgatók, akik pontosan tudják, mire kíváncsiak. És talán éppen ez a legizgalmasabb az egészben: 2027-ben egy arénát megtölteni olyan zenével, amely nem azonnali impulzusokra, hanem türelemre és elmélyülésre épül.

A koncert felépítése is ezt erősíti. Az első részben a legismertebb dalok hangzanak majd el, a másodikban pedig felcsendülnek az album dalai: hiánytalanul, eredeti sorrendben. Mindebben komoly szerepe lesz a zenekarnak is. McKennittet olyan régi alkotótársak kísérik, mint Caroline Lavelle csellista, Brian Hughes gitáros, Hugh Marsh hegedűs, Dudley Phillips basszusgitáros és Robert Brian dobos. 

Loreena McKennitt pályája közben rég túlnőtt a folkzene határain. Több mint 14 millió eladott album, arany- és platinalemezek négy kontinens tizenöt országában, Grammy-jelölések, Juno Awards, Billboard International Achievement Award, majd a Canadian Songwriters Hall of Fame és a Canadian Music Hall of Fame tagsága következett. De ezeknél talán fontosabb, hogy sikerült létrehoznia egy olyan életművet, amelynek nem kellett harsánynak lennie ahhoz, hogy maradandó legyen.

Mert közben a kulturális nyitottság jelentése is megváltozott. A kilencvenes évek optimista globalizmusában természetesebbnek tűnt, hogy különböző hagyományok találkoznak egymással. Ma sokkal több a kulturális szorongás, az identitásvita, a bezárkózás. Emiatt egy olyan album, amely nem egzotikumként használ más kultúrákat, hanem párbeszédet keres közöttük, ma szinte nyugodt ellenállásnak hat. Ráadásul a spiritualitás is más helyre került a popkultúrában. A mainstream zene nagy része ma sokkal direktebb, személyesebb vagy éppen harsányabb érzelmekre épül. A The Mask and Mirror ezzel szemben nem kitárulkozik, hanem befelé fordul.

És van még valami: ez a zene nem fél a szépségtől. Ma ez már majdnem radikális tulajdonság, mert a kortárs popkultúra többnyire ironikus, önreflexív vagy cinikus. McKennitt zenéje viszont teljes komolysággal vállalja a melankóliát és az emelkedettséget. A „keltás” hangzás ráadásul ma megint érdekes módon működik: a kilencvenes években inkább new age-es, világzenei divathullámként hatott, ma inkább úgy hangzik, mint valami távoli hangszóró, amely nincs rákötve a jelen zajára.

Talán ezért "kell" vagy legalábbis "érdemes" megturnéztatni egy 30 éves albumot, amit teljes egészében itt hallgathatsz meg.

 

 

Loreena McKennitt, The Mask and The Mirror, jubileum

 

 

Szólj hozzá!


A Zsolti és a Fosfejűektől a Kartelig – időutazás Ganxsta Zolee életművében

A Zsolti és a Fosfejűektől a Kartelig – időutazás...

Augusztus 15-én a Budapest Park ad otthont a Ganxsta 60 Fesztiválnak, ahol Ganxsta Zolee hatvanadik születésnapját nem egyetlen koncerttel, hanem...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Több mint 160 millió letöltésnál jár a Save Tonight – most élőben hallhatjuk Budapesten

A sláger mögött megszámlálhatatlan rádiós lejátszás és generációkon átívelő ismertség áll. És persze egy előadó, a svéd Eagle-Eye Cherry, aki november 23-án az Akvárium Klubban ad koncertet, ahol a világsláger mellett pályafutásának legfontosabb dalai is felcsendülnek.

Megvan, mit énekel Azahriah és a többi előadó a Bródy Dalok Napján

Alakul a Bródy Dalok Napja setlist-je, mely mintegy 800 szerzeményből válogat az Illéstől, a Fonográfon és az István, a királyon át Bródy szólókarrierjének szerzeményeiig. Generációk, stílusok és ikonikus hangok találkoznak egy különleges koncerten augusztus 9-én, a Sziget Mínusz Egyedik napján.

I Wish I Was in Dixie's Land!

Miskolcon július 17. és 19. között immáron kilencedik alkalommal rendezik meg a Miskolci Dixie és Jazz Fesztivált. A kedvelt nyári esemény ingyenes, így kiváló alkalom a város felfedezésére mindenkinek, aki még nem tapasztalta meg, milyen, amikor a belvárost a jazz ritmusa tölti meg élettel.

Két nem hétköznapi koncert hétköznapokon a Parkban

Bulizni hétköznap nem nagyon szokás, kivéve talán a kispénteket, ami a csütörtök. De most nem csütörtököt mondunk, hanem keddet és szerdát, mely napokon olyan élményekben volt részünk, ami megfordította a Park szlogenjét a számunkra: nem a valóságot hagytuk kint, hanem az ottani világot vittük haza.
Új koncertek