Improvizatív garázsrock, powerjazz, free - ha mindenáron le akarjuk írni a skandináv (svéd-norvég) trió, a Thing zenéjét, akkor csak ilyen értelmetlen műfaji meghatározásokkal tehetjük. A Thing elemi erejű, mindent elsöprő szónikus támadására nem nagyon vannak szavak. A 2000-ben alakult zenekar jóformán mindent magába integrál, ami belefér a „szabad zene" kategóriájába, legyen az punk, szabad improvizációs zene, klasszikus dzsessz, avantgárd vagy noise.
Legtöbbször free jazzként szokás meghatározni a Thinget, ám Mats Gustafsson és társai jócskán túllépnek a dzsesszen. Ornette Coleman vagy Joe McPhee-darabokat éppúgy feldolgoznak, mint ahogy merítenek PJ Harveytől, a White Stripestól vagy James Blood Ulmertől. Az idén tízéves Thing szellemi vezetőjének talán a nagy hatású „punkjazz" szaxofonost, Mats Gustafssont nevezhetnénk, de a trió egyedülálló módon ötvözni három nagyszerű és egyenrangú zenész szellemiségét. Közülük kétségkívül a legismertebb név Gustafssoné - ez az észak-svédországi egyetemi városból Umeå-ból származó muzsikus fantasztikus energiákat képes felszabadítani a színpadon. Nem véletlen, hogy több évtizedes kollegiális barátság fűzi Peter Brötzmannhoz, és annak kulcsfontosságú Chicago Tentetjében is fontos szerepet játszik. Gustafsson egész karrierjével az improvizatív zene páratlan szabadságát hangsúlyozza: a kortárs dzsessz zsenijeivel, például Ken Vandermarkkal vagy Derek Bailey-vel éppúgy dolgozott együtt, mint a poszt-rock, poszt-punk színtér legfontosabb együtteseivel, az Ex-szel, a Sonic Youth-szal vagy a Zuval.
Ebben nagyszerű partner a trió másik nemzetközileg elismert tagja, a nagyszerű és hajlékony technikájú dobos, Paal Nilssen-Love. A stavangeri fiatalmember a kortárs avantgárd dzsessz egyik legnagyobb hatású és legtöbbet foglalkoztatott dobosa, rengeteg saját projekttel és számtalan zenésztárssal, Pat Methenytől Chris Potteren át a már említett Brötzmannig vagy Vandermarkig.
A trió tagjai
Mats Gustafsson: szaxofon
Ingebrigt Håker Flaten: bőgő
Paal Nilssen-Love:
Szólj hozzá!