ELTE Jogi Kar Díszterem

Egyetemünket, az ország legrégibb tudományegyetemét Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek alapította 1635-ben Nagyszombatban.

Ebben az időben a főváros török hódoltsági terület volt, ezért választott Pázmány egy sokkal békésebb régióban, Nagyszombatot az egyetem központjául. Buda felszabadulása után aztán - korábbi elképzeléseinek megfelelően - a fővárosba költözött az intézmény. Az alapító okiratot 1635 május 12-én írták alá, és ugyanazon év október 8-án II. Ferdinánd király is jóváhagyta azt. A királyi beleegyezéssel az intézmény teljes körű egyetemi státuszt kapott, bár kezdetben csak két fakultása volt: bölcsészettudományi és teológiai. A Bölcsészettudományi fakultáson belül megalapították a "facultas artium"-ot, amely a mai gimnáziumoknak felel meg és a diákok egyetemre való felkészítésével foglalkozott. Az egyetem az európai egyetemek jogaival megegyező jogokkal rendelkezett.

Dabronoki György volt az egyetem első rektora. A fakultások elnöki tisztét a dékánok viselték, míg az adminisztratív intézkedéseket az egyetemi kancellár hozta. A kezdetben teológiai és bölcsészettudományi fakultásokkal rendelkező egyetem fejlődésében nagy előrelépést jelentett a jogi kar 1667-es alapítása. 1769-ben, az orvosi fakultás megalapításával az egyetem szerkezete megegyezett a megfelelő európai egyetemekével.

Ebben az időben a négy fakultás 25 tanszéket tartalmazott. Mária Terézia királynő 1777 február 10-én írta alá a az egyetem Nagyszombatból Budapestre költözését jóváhagyó dokumentumot, ugyanezen év november 3-án az egyetem már új épületében nyitotta meg kapuit. A budai Királyi Palotában helyet kapó egyetem megnyitó ünnepsége "olyan pompával és csillogással szervezték meg, melyet a város Mátyás király és Beatrix esküvője óta nem látott".

A bölcsészettudományi fakultáson belül 1782-ben általános és hidraulikai gépészeti intézet szerveződött, de 1857-ben ezek felügyeletét a Polytechnic vette át, végül pedig a Műszaki Egyetem része lett 1871-ben. 1784-ben az egyetem Budáról Pestre költözött és felvette a Magyar Királyi Egyetem nevet. 1870-ben "Tanárképző Intézet"-et alapítottak, és két év múltán a gyakorló iskola (Trefort Ágoston Gyakorló Iskola) is megnyitotta kapuit. A tanárok és kutatók tudományos oktatási szintjének emelése érdekében 1895-ben megalakult a báró Eötvös József Kollégium.

Az egyetem mindig kiemelkedő szerepet vállalt a haladó eszmék terjesztésében. A XVIII. század végén a felvilágosodás főbb irányzatai képezték a hazai oktatás alapját. A magyar jakobinus mozgalom tagjai is kapcsolatban álltak az egyetemmel, miután a szervezkedést lelepleződött 1794-ben a tanárok és diákok egy része is áldozatul esett a megtorló intézkedéseknek. A feudális rendet megdöntő 1848-as forradalomban és szabadságharcban az egyetemi ifjúság és professzoraik köréből sokan vettek részt.

1949-ig az egyetem Jogi és Államtudományi, Bölcsészettudományi, Orvostudományi és Teológiai Karból állt. 1949-ben az Orvostudományi Kar kivált, és Semmelweis Orvostudományi Egyetemként folytatta munkáját. Ugyanebben az évben a Teológiai Kar is kivált, utódja a Teológiai Akadémia lett. A Bölcsészettudományi Karból különválasztották a független Természettudományi kart a matematika és a természettudományos oktatás színvonalának emelése érdekében. 

1983-ban a korábban Budapesthez leányintézményként tartozó Egri Tanárképző Főiskola az egyetem részévé vált Tanárképző Karként. 1990-től a szociológia, szociálpolitika oktatása és a szociális munkások képzése a Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet- és Továbbképző Központban folyik. 

1921-ben az egyetem Pázmány Péter nevét vette fel, 1950-től pedig egyik korábbi rektorának és professzorának, a torziós inga feltalálójának, Eötvös Lorándnak a nevét viseli. 

Az egyetem százados hagyománya, hogy a legkiválóbb magyar és külföldi akadémikusoknak - munkálkodjanak bár a bölcsészet vagy a természettudományok körében - az egyetem legmagasabb kitüntetését, a tiszteletbeli professzor címet adományozza. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy 1847-től máig 106 magyar és 166 külföldi tudós és közéleti személyiség nyerte el ezt a címet. Büszkék vagyunk arra, hogy a tiszteletbeli professzorok között a XIX. században ott találhatjuk Bunsent Heidelbergből, Kelvint Glasgowból és a kémikus Pierre Berthelot-t. A későbbiek között Heisenberget, a fizikai Nobel-díj tulajdonosát, Kolmogorov szovjet matematikust, Willy Brandt német politikust, Fred Sinowatzot, a volt osztrák kancellárt, Wolfgang Schlachter német nyelvészt és Habsburg Ottót többek között. A magyar tiszteletbeli professzorok között ott találhatjuk egyetemünk volt professzorát, Than Károlyt, Jókai Mórt és Mikszáth Kálmánt, Arany Jánost csakúgy, mint Liszt Ferencet és Kodály Zoltánt. 

A magyar és nemzetközi tudományos élet képviselői közül sokan tanítottak egyetemünkön. Révai Miklós, Horváth István - akiknek nagy szerepe volt a magyar irodalmi kultúra fejlesztésében a múlt századi Magyarországon - ; Jedlik Ányos, a fizika tanára, aki elsőként alkalmazta a dinamót; Czernák János, a laringoszkóp (gégetükör) feltalálója; Semmelweis Ignác, "az anyák megmentője", aki felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját. A XIX. század leghíresebb jogtudósai: Frank Ignác, Pauler Tivadar és Wenczel Gusztáv is oktattak itt. A század híres professzorai között ott találjuk Horváth Jánost, az ismert irodalomtörténészt; Lukács György filozófust; Fejér Lipót és Riesz Frigyes matematikusokat; Fülöp Lajos művészettörténészt; Gombocz Zoltán, Bárczi Géza és Pais Dezső nyelvészeket. 

1985-ben ünnepeltük egyetemünk alapításának 350. évfordulóját. Évszázadokig egyetemünk volt az egyetlen magyar "universitas", így intézményünk töltötte be az összekötő szerepet számos ország tudósai és a magyar tudomány és kultúra között. Intézményünk sok szállal kapcsolódik számos ország - különösen a szomszédos országok - kulturális történetéhez. Az évforduló alkalmat szolgáltatott arra is, hogy elmélyítsük kapcsolatainkat a környező országok egyetemeivel.