A palota története
Az esztergomi Várhegy földrajzi és stratégiai fekvésének köszönhetően az évezredek során folyamatosan felkeltette a környéken letelepedő, átvonuló népek figyelmét. A kelta település helyén emelt római tábor, Solva is nyomot hagyott a hegyen.
A magyar államiságot megteremtő Géza fejedelem volt az első uralkodó, aki állandó székhelyet is választott magának: Esztergomot, ezen belül is a Várhegyet. Szent István király e helyen született, itt keresztelték, és koronázták is meg. A magyar egyházszervezet kialakításakor, az első számú vezető, az érsek székhelye ugyancsak Esztergom lett.
A Szent Adalbert tiszteletére emelt első székesegyházat 1010-ben említik először. A hegyen épített első ispánsági vár a templommal együtt 1188-ban leégett. III. Béla a XII. század végén újjáépítette, és jelentősen kibővíttette a palotát. Az új királyi rezidencia a kápolnával és a lakótoronnyal, a király francia felesége által közvetített késő román, kora gótikus stílusban épült. Az új palotát csak néhány évtizedig lakták az Árpád házi királyok, IV. Béla idején, a tatárjárás után, (a várat sikeresen megvédték) a királyi udvar Budára költözött, és a palota használatát az érsekség vette át.
Az Árpád ház kihalását követő trónutódlási harcokat a vár is megsínylette, de a XV. század második felétől a nagy reneszánsz érsekek, Vitéz János, Bakócz Tamás, Szathmáry György idejében a palota jelentős átalakításokon ment át, és ekkor élte virágkorát. Mátyás király halála után, özvegye Beatrix királyné is itt lakott.
A mohácsi vész után a vár katonai szerepe került előtérbe, nagyszabású erődítési munkálatok kezdődtek, de ez sem akadályozta meg a törököket a vár elfoglalásától 1543-ban. A török időkben a vár több súlyos ostromot is átélt, falai alatt esett el Balassi Bálintköltőnk 1594-ben. Véglegesen 1683-ban került le a félhold a vár tornyairól. A kuruc háborúkban ismét aktív csatatérré vált a vár, a teljesen lepusztult várat Mária Terézia 1761-ben adta vissza az érsekségnek.
Szólj hozzá!