Az augusztus végi időpontban megrendezett fesztivál hagyományosan a nyári szezon végét jelenti az előadóknak és a közönségnek is. Alig ér véget a rendezvény, a fiataloknak máris indul a suli, nekünk meg jönnek a nem annyira várt dolgos hétköznapok. Épp ezért nem csoda, ha vágyunk még egy utolsó közös tombolásra, hogy szép emlékekkel távozva megpróbáljuk kihúzni a téli időszakot komolyabb depresszió nélkül.
Mindenki fesztiválozik
Szerencsére a SZIN is azon fesztiválok közé tartozik, ahol a zenei felhozatal mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a különféle kísérőprogramok. Számomra külön öröm, hogy a Karzat Színház által üzemeltetett Vándor Vurstli Szegeden is kapott letelepedési engedélyt. Igaz, a Szigethez képest kicsit kisebb kapacitással, de annál nagyobb lelkesedéssel várták a játékos kedvű fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Mint ahogy a civil szervezetek, a rendőrség és a katonaság is helyet kaptak a fesztivál területén.
Már maga a helyszín is különlegesnek mondható strandmedencéivel és a Tisza-parti látványvilággal, mindezt úgy, hogy tulajdonképpen néhány lépésnyire van a megtekintésre mindenképp érdemes belváros. Ráadásul tapasztalataim alapján a környékbeli lakosok ahelyett, hogy a pokolra kívánnák ezt a pár nap felfordulást, inkább kilátogatnak, és jól érzik magukat.
Talán ez is az egyik oka annak, hogy a SZIN közönségének életkori eloszlása látványosan kiegyenlített. A másik valószínűleg a széles zenei paletta, hisz a legnagyobb hazai tinikedvencek – Azahriah, Desh, Pogány Induló, ByeAlex és a Slepp, Manuel – mellett külön színpadon léptek fel a népzenei vonalat képviselő zenekarok és a már „nagyöregnek” számító kultcsapatok, mint például a Quimby vagy a 30Y.
Öt színpad, egy ember
Miután öt színpad közt ingáztam, nem nagyon volt olyan produkció, amit elejétől a végéig láthattam volna. Folyamatos átfedésben léptek fel azok a kiszemelt áldozataim, akiket vagy még nem láttam élőben, és ezért kíváncsi voltam rájuk, vagy már sokszor láttam, és tudtam, hogy nem okoznak csalódást. Szezonzáró fesztivál lévén volt olyan zenekar, amelyen éreztem némi fáradtságot, de ezt leszámítva nem volt produkció, amit vállalhatatlannak minősítenék.
Óriási szívfájdalom volt számomra a Bastille utolsó pillanatos visszalépése. Aligha én voltam az egyetlen, akinek ők jelentették volna az egyik fő vonzerőt, úgyhogy emiatt kissé keserű volt a szájíz. Ez persze nem a szervezők hibája, ilyesmi bármikor megtörténhet, szóval muszáj volt túllépni a dolgon.
Sajnos így a külföldi sztárfellépők kapcsán nincs túl sok mondanivalóm, mivel DJ Snake és Swae Lee munkássága nem éri el az ingerküszöbömet. Swae Lee bulijának viszont pont azt a pillanatát sikerült elkapnom, amikor kiosztotta a közönséget, ugyanis valakinek sikerült fejbe dobnia egy telefonnal. Természetesen főhősünk ezt nem hagyta szó nélkül, viszont nem is csinált belőle nagy ügyet: néhány helyreigazító mondat után folytatta a produkcióját.
Aki ellopta a show-t: bongor
A hazai mezőny hozta a szokásos formáját, legyen az nagyszínpad vagy kicsi. Irgalmatlan mennyiségű füst és konfetti repült a levegőbe a négy nap alatt, de voltak koncertek, ahol óriási színes labdákkal is játszadozhatott a közönség a produkció közben.
Majka ezúttal Trumphoz intézett néhány keresetlen szót, és persze jöttek még másoktól is politikai jellegű beszólások, de semmi botrányos megmozdulás, csak a szokásos közhangulat.
Aki egyértelműen a szívembe lopta magát, az Berta Csongor, alias bongor, akit még csak most sikerült elkapnom élőben, de máris beleszerettem. Az újhullámos rapelőadók közül eddig is ő állt hozzám a legközelebb zeneileg, épp ezért érdekelt, mit vált ki belőlem élőben. Azt kell mondanom, ez a srác egy tipikus energiabomba. Egyértelműen színpadra született. Amit és ahogyan csinál, szerintem egyedülálló hazánkban. Tulajdonképpen, ha teljesen egyedül állna a színpadon, akkor se lenne unalmas a produkciója, így viszont, hogy zenészekkel is megbolondította a fellépését, egészen lebilincselő show-műsort kapott az ember. Biztosra mondhatom, hogy sűrűbben fogok járni a bulijaira.
Rockvonalon ajánlom mindenki figyelmébe a szemtelenül fiatal srácokból álló Hűvös zenekart is. Még a feltörekvő csapatok közé tartoznak, de néhány év múlva lesznek még nagyszínpadosok is.
A Carson Coma meg hát ugye mára az egyik legnépszerűbb zenekarnak számít itthon, nélkülük nem létezik fesztivál, így nem csodálkoztam, hogy a legnagyobb tömeggel az ő koncertjükön találkoztam.
A fesztiválszezon kéretlen vendége
Az idei fesztiválszezonnak volt még egy váratlan meglepetésvendége, akivel gyakorlatilag minden helyszínen összefutottunk. A formáció por néven ismert mindenki számára, és sajnos ebben az évben különösen feltűnő és zavaró volt a jelenléte. Míg a Szigeten az emberek maszkokkal próbáltak védekezni ellene, a SZIN közönsége úgy szívta magába, mintha friss oxigén lenne.
Egészében úgy tűnik, Szegeden strapabíróbbak az emberek: nemigen hallottam a körülmények vagy esetleg a hangoskodás miatt morgást, tiltakozást, netán aláírásgyűjtést. Inkább arra koncentrált mindenki, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ebből a négy napból és boldogan búcsúztassa a nyarat.
Azt gondolom, erre a SZIN és maga Szeged is tökéletes választásnak bizonyult.
Viszlát, nyár, viszlát, fesztiválok! Találkozunk jövőre veletek mindenhol!
SZIN, Szeged, fesztivál, nyázárási
Szólj hozzá!