Győri Nemzeti Színház

A koraközépkorból erre vonatkozólag nem maradtak fenn adatok, de a 18. század első felében már megérkeztek Győrbe is az első mutatványosok. Az angol komédiásoknak nevezettek, akik már az 1700-as évek elején felbukkantak a városban, valószínűleg német vándorló teátristák voltak. Pár évtized múlva néhány „állhatatos" (igaz színházban játszó), majd „bujdosó" azaz vándorkomédiás is idevetődött. A közeli Pozsonyban 1730 óta népszerű Possenspiele, azaz bohózatok Győrben is hamar ismertté váltak, olyan akkor közkedvelt figurákkal, mint Kolbász Jancsi (Hanswurst) és Galambos Kati, a későbbi népszínmű hősök elődjei. Ekkor még Mesejátékos Társaságnak nevezték ezeket a mutatványosokat, s jellemző a viszonyokra, hogy a korabeli számadáskönyvek a tőlük beszedett adó a „házalók és komédiások" rovatában említik e névtelen színészelődöket. A mesejátékokat és bohózatokat a Széchenyi téren felállított bódékban, s olykor „Isten szabad ege alatt" láthatták a győriek, de a „Fehér Bárányhoz" címzett fogadóban is játéklehetőséget kaptak a „bujdosó" komédiások. Már több évtizede népszerűk az anonim vándorkomédiások Győrben, mégis csak 1752-ből ismert az első teátrista, bizonyos Brenner Jakab, aki Linzben már ismert színigazgató volt, de itt „csak" mesejátékokkal mulattatta a győri nagyérdeműt. Majd két év elteltével, 1754-ben Piloty Ignác társulata volt az első, aki „szabályszerű darabokkal", azaz Európában már divatos francia szalonjátékokkal ismertette meg az érdeklődő győrieket. Igaz néminemű botrány is fűződik ehhez az úttörő vendégjátékhoz, mert három komédiását csendháborítással vádolta egy győri polgár, de a direktor közbenjárására szabadon engedték a duhaj komédiásokat. A következő ismert vándorszínész Matthias Joseph Einziger és 7 tagú társulata, akik 1757-ben szomorú, néma és vígjátékokat adtak elő. A később Bécsben is elismert Einziger repertoárja szintén francia sikerdarabokra épült, így szomorújátékainál pl. Voltaire néhány darabját a győriek is láthatták. A pedáns direktor feltétlenül megkövetelte a művészi áhítatot színésztől és közönségtől egyaránt. Megtörtént pl., igaz nem tudni, hogy a győri színpadon-e, hogy az egyik rendbontó nézőt, leszállván a világot jelentő deszkákról, saját kezűleg dobta ki a mutatványos sátorból. Nemsokára azonban lejárt a sátrak és ideiglenes bódék korszaka a vizek városában, mivel a vállalkozó direktorok színházépítésre adták a fejüket Győrben is.

Az első színház

A győri belvárosban sétálva szebbnél szebb épületek vonják magukra a figyelmet. Kis, kalandos utcák macskaköves utjain, a napsütés vidám játéka melengeti az ember szívét. Barangolás közben egy furcsa, első pillantásra oda nem illő épület magasodik a város szívében: a színház. Az ég felé meredő zsinórpadlás látványa megdöbbentő. Amikor este ünnepi fénybe öltözik, s a hatalmas homlokzati ablakon átszűrődő belső világítás szépséget emelkedettséget sugalló látvány feltárul, már mindenki érzi: ez a győri Teátrum.

A Vizek Városa már a 17. századtól megtapasztalhatta milyen is, ha a „komédiások" köztünk vannak. Az első kőszínházat 1798-ban építette fel Reinpacher József magánerőből, mely akkoriban Magyarországon a harmadikként épült fel a színészek és a közönség fogadására. Így az akkori birodalom legjobb színtársulatai szinte mind megfordultak Győrben. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséig olyan színészegyéniségeknek tapsolt a győri publikum, mit Laborfalvi Róza, Megyeri Károly, Lendvai Márton. A városban kezdődött Kölesi Lujza vagy ahogyan legendává lett, Blaha Lujza pályája is.

A színház csaknem 130 éves épületét 1927-ben lebontották, melynek a helyére egy ideiglenes nyári faszínházat építettek. Ebben az időben a város elhatározta, hogy egy méltó, nagy színházat épít. A nagy gazdasági világválság megakadályozta e nagyszabású terv véghezvitelét. 1937-ben felépült a városi kultúrház, mely ideiglenes jelleggel közel 40 évig volt a színielőadások „Tháliája".

A háború után lassan ébredezett a színházi élet. 1949. augusztusában létrejött a Dunántúli Tájszínház győri székhellyel. A Kisfaludy Károlyról elnevezett színház első igazgatója Gál István volt. 1952-ben országos figyelmet kapott a győri színjátszás „A kőszívű ember fiai" című előadással. Mindez köszönhető olyan színészeknek, mint Solti Bertalan, Szende Bessy, Lengyel János, Göndör Klára, Máriássy József, Ballai István. Néhány év múlva csatlakozott a társulathoz Kiss Ferenc, Bara Margit, Mester János, Patassy Tibor, Tánczos Tibor, Medgyesi Mária, Fogarassy Mária, Bicskey Károly. Gyakran előfordult, hogy közismert fővárosi művészek is felléptek a Kisfaludy Színházban.

1975-ben a város vezetése fontos döntést hozott azzal, hogy felépíti a régóta dédelgetett álmot, egy új színházat. 1978-ban elkészült a mai színház, mely méreteivel közép-európai viszonylatban is korszerűen megépített volt. A korábbi társulat létszáma megduplázódott, zenészek, táncosok, énekesek szegődtek Győrbe.

 

A többtagozatú Nemzeti Színház megszületése

Az operát, prózát egyaránt szerető közönség tanúja volt a társulat bővülésének a fejlődés hozta sikerek hangjának. A 30 év alatt Kisfaludy Színház Nemzeti Színházzá érlelődött. Shakespeare, Brecht, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Lehár, Verdi, Strauss és még számtalan remekmű került színpadra. Híres, világhíres művészek fordultak, fordulnak meg ma is Győrött, mint: Cserhalmi György, Törőcsik Mari, Gregor József, Bács Ferenc, Kaszás Attila Berek Katalin, Gáti Oszkár, Margitai Ági, Sasvári Sándor, Galambos Erzsi, Tordy Géza, Bujtor István, Mahó Andrea, Gyöngyössy Katalin. A győriek kedvencei: Sipka László Holl István, Paláncz Ferenc, Simon Géza, Magyar Mária, Horváth Ibolya, Bors Béla, Balla Ica, Kiss Bazsa, Bellai Eszter, Bede Fazekas Csaba, Györgyfi József, Áts Gyula, Tóth Tahi Máté, Rupnik Károly, Sárközi József, Lázin Beatrix, Baranyai Ibolya, Bende Ildikó, Ungvári István, Nagy Balázs, Posonyi Takács László, Szina Kinga, Balsai Mónika.

1978-2008. a Győri Nemzeti Színház 30 éve csupán egy szelete a győri színjátszás hagyományainak.

 

A XXI. században, színház az értékek mentén

Napjainkban a színháznak új kihívások elé kell néznie. Nem elég csupán önmagát reprodukálnia, egy új évadban új ruhába öltöznie, hanem válaszolnia kell arra az alapvető kérdésre, hogy miért is létezik tulajdonképpen. A Győri Nemzeti Színház egyik legnagyobb értéke: a közönsége. Nem hiszünk abban a színházban, amely kevesekhez szól. Shakespeare és Moliére színházában a halaskofától a művelt arisztokratáig mindenki megtalálta azt az élményt, amiért kifizette a belépő árát. A polgárok azért építettek színházakat a városokban szerte Európában, hogy művelődjenek, hogy nemzeti irodalmukat és nyelvüket ápolják, hogy be tudják fogadni azokat az eszméket, ideákat, amelyek gazdagították,nevelték, tanították az egymást követő nemzedékeket .A Színház közönsége nem csupán szórakozni szeretne,hanem vágyik az értékekre. Vágyik arra, hogy a színház élményt,megrendülést, megtisztulást, egyszóval katarzist adjon a számára.

A 2009-2010-es évadot értékek mentén alakítottuk ki, legyen az zenés darab, magyar dráma, opera, vagy éppenséggel komédia. Olyan értékes darabok kerülnek a színház műsorára, amelyek az általunk képviselt, közönségcentrikus, korszerű népszínházat reprezentálják. Szeretnénk, hogy a Győri Nemzeti Színház a következő évadokban a kultúra, a polgári közösségteremtés közterévé válna, és olyan művészeti műhely lenne, ahová a lelküket is ünneplőbe öltözve lépnének be az emberek. Szeretnénk, ha a Győri Nemzeti Színház mindannyiunk számára, Latinovits Zoltán szavával, a boldogságteremtés vára, temploma,palotája lenne.