Neoton 1000

Magyar Állami Operaház


CímBudapest, 1061, Andrássy út 22.
Magyar Állami Operaház
Az Operaház a Nemzeti Múzeum és a Vigadó mellett Budapest legjelentősebb XIX. századi műemléke. Alaprajzánál Ybl Miklós - nyilván a telek adottságait is figyelembe véve - nem az általánosan példaképnek tekintett Gottfried Semper-féle négyzetes formát (a nézőteret körülölelő előcsarnok), hanem a párizsi operánál is alkalmazott megoldást (a nézőtér tengelyében elhelyezett díszlépcső) választotta. Az egyszerű, világos tagolású épület négy, egymástól élesen elkülöníthető részre osztható: a fogadótérre (előcsarnok, társalgók, feljáratok), nézőtérre, színpadtérre és üzemi részre (hátsó színpad és műhelyek). Míg az utóbbi kettőnél a praktikum, a belső tér lehető leggazdaságosabb kihasználása volt a fő szempont, s ez érvényesül az alagsori műhelyektől a IV. emeleten elhelyezett festőteremig, a közönségforgalmi részeknél Ybl elsősorban a kényelmet és a harmonikus művészi hatást tartotta szem előtt. A neoreneszánsz épületen harmonikus egységben olvadnak össze reneszánsz és barokkos stíluselemek, architektúra és plasztika, ornamentika, fa- és fémmunkák, Ybl mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően. Még a legapróbb részletek (csillárok, falikarok, kilincsek) is őrzik keze nyomát. Gazdag díszítés hangsúlyozza az épület reprezentatív funkcióját: a márványból készült előcsarnok és lépcsőház, a márványlapokkal burkolt falak, a szalonok intarziás padlója, a selyemtapéták, a nézőtér aranyvörös ragyogása, a mennyezeteket és oldalfalakat díszítő művészi falfestések és freskók. Az Operaház falfestményeinek zömét a magyar historizmus három nagy mestere, Lotz Károly, Székely Bertalan és Than Mór készítette, párizsi és bécsi mintára, egy egységes vezérgondolatra - a Zene hatalmának egyetemessége, a Zene apoteózisa - fűzve fel a freskóciklus képeit. A dekoráció tervezésében Ybl Schickedanz Albert, a későbbi nagynevű építész segítségével tevékenyen részt vett.
A homlokzat
A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását. A sarkokat Stróbl Alajos két hatalmas márványszfinxe díszíti. A bejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc portrészobra szintén Stróbl alkotása. A foyer (büfé) ablakai előtti fülkékben a négy múzsa, a felső teraszt tizenhat zeneszerző szobra díszíti. Az eredeti, bécsi mintát követő szoborciklust a kor legkiválóbb pesti szobrászai faragták. A sóskúti mészkőből készült, finoman akademizáló stílusú szobrok az 1930-as évekre annyira tönkrementek, hogy el kellett távolítani őket. Pótlásukra csak 1965-ben került sor, ekkor kerültek helyükre a ma látható új alakok: Monteverdi, Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszko és Smetana.
Az előcsarnok
A reneszánsz hangulatú vesztibült a különböző színű nemesmárvány burkolatok uralják. Az aranyozott dongaboltozatot 8 márványoszlop tartja, kazettáiban Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg. A bejárati oldalon, a kapuk és a régi pénztárfülkék fölött, medaillonokban Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc, Hummel Nepomuk János és Goldmark Károly dombormívű portréja (Szécsi Antal művei). A főbejárat felett aranylant, szemben fehér márvány reneszánsz faragott ajtó vezet a ruhatárba.
A díszlépcső
Ez az Operaház egyik legsikerültebb, legszebb része. A főlépcső ágai az előcsarnok két széléről egyenesen vezetnek fel a földszinti nézőtéri bejáratokig, így a nagyszerű térkompozíció késleltetve, csak a félemeleten bontakozik ki. Az aranykazettás tükörmennyezeten Than Mór kilenc téglalap alakú festménye a Zene ébredését és diadalát ábrázolja, az ablakok feletti lunettákban szintén tőle származó mitologikus jelenetek. A foyer bejárata feletti két lunettában a művészetek allegóriái Lotz Károlytól.
A foyer (büfé)
A két szintet átfogó, hatásában későreneszánsz itáliai csarnokokat idéző foyert kis belmagasságú, nemes tölgyfaburkolattal és kék-arany kárpittal borított, intim dohányzófolyosó keretezi. A foyer dúsan aranyozott mennyezetén kétoldalt Dionysos születését és neveltetését, középen pedig diadalmenetét festette meg Vastagh Gvörgy. Az oldalfalakat Feszty Árpád különböző hangokat jelképező kilenc tájképe díszíti.
Az udvari reprezentácíó termei
A Dalszínház utcai kocsifeljárótól egy reprezentatív, elkülönített útvonal, az ún. királylépcső vezet az I. emeleti szalonokhoz. A földszinti előcsarnokot Kovács Mihály 17 mezőre osztott, zenélő puttókat ábrázoló falszalagja díszíti, a lépcsőfeljárat mellett két bronz apródszobor áll. A királylépcső emeleti galériája az Operaház egyik legszebb terme: a különleges márványok színhatása, a boltíveken Scholtz Róbert dekoratív groteszk festései, a lunettákban Aggházy Gyula leheletfinom ideális tájképei harmonikusan olvadnak össze. Ma ebben a teremben találhatók az Operaház emlékmúzeumának kiállításai. A csarnokból visszafordulva a bal oldali proszcéniumpáholy szalonjába (Székely Bertalan-terem) jutunk. A gazdag tölgyfafaragásokkal ékesített terem fő dísze Székely Bertalan meztelen puttókat ábrázoló fríze, "A négy évszak". A galériából egyenesen továbbhaladva az ún. királyi (vörös) szalon, a középső díszpáholyhoz tartozó fogadóterem következik. Nevét tölgyfaborításáról és meggyszínű selyemkárpitjairól kapta. Falait és mennyezetét Than Mór másik mitológiai ciklusa díszíti: a Hajnal és az Éj, a Három grácia, Ámor és Psyché, valamint Páris ítélete.
A nézőtér
A patkó alakú, háromemeletes nézőtér lélegzetelállító térélményt ad. A káprázatos vörösarany színvilág, a nyugodt, harmonikus kompozíció a fölötte lebegő mennyezetfreskóval és a pompás bronzcsillárral az épület legtökéletesebb együttese. Minden emeletsor más-más kiképzésű, a látvány mégis páratlanul egységes. A földszinti páholyokat ión, az I. emeletieket korinthoszi, a II. emeletieket kariatidákkal díszített oszlopok határolják. A páholyokat aranyozott mellvédek és könyöklők díszítik, közöttük aranyozott ónból öntött, stilizált akantuszleveleket mintázó elválasztó korlátok. A színpaddal szemben a két emeletet átfogó királyi díszpáholy, két oldalpáholya fölött Donáth Gyula allegorikus szobrai a négy hangnemet személyesítik meg. A nézőtér két szélét a proszcénium nagyszerű architektúrája zárja le. A kerek mennyezetet, mely a III. emelet korinthoszi oszlopainak árkádjain nyugszik, Lotz Károly monumentális kupolafreskója, a Zene apoteózisa díszíti. Nemcsak a historizáló magyar falfestészet egyik csúcsteljesítménye, de barokkos mozgalmassága ellenére tökéletes stílusegységet alkot a nézőtér reneszánsz nyugalmával. A kompozíciót a lantpengető Apollón alakja uralja: az ő játékát hallgatják az olympusi főistenek, kíséretükkel, a félistenekkel, gráciákkal, múzsákkal és démonokkal együtt. A nézőtér festészeti munkáit szinte teljes egészében Lotz Károly készítette: a proszcénium mennyezetét a Költészet, mellette a Zene és a Tánc géniusza díszíti, a kupola alatti lunettákban bájos zenélő puttók, a Hír és a Dicsőség géniusza.
Az Operaház múzeuma
Az udvari fogadószalonok, ahova egykor az uralkodó és kísérete, majd az Operaház illusztris vendégei léphettek be, ma részben a közönség számára is hozzáférhetők. A bal oldali proszcéniumpáholyhoz vezető királylépcső felső galériáján és a hozzá kapcsolódó Székely Bertalan-teremben látható ugyanis az operaházi emlékgyűjtemény anyagából berendezett házi múzeum. Az Operaház emlékgyűjteménye 70 éves múltra tekinthet vissza. Radnai Miklós, az Opera második aranykorát megteremtő igazgató nemcsak a társulatépítés és a műsorpolitika terén alkotott maradandót, hanem felismerte azt is, hogy az Operaház kötelessége őrizni és gyűjteni működésének dokumentumait és ápolni nagy művészeinek emlékét. Az ő utasítására gyűjtötték össze az épületben különböző helyeken tárolt dokumentumokat és képzőművészeti alkotásokat, megteremtve ezzel az emlékgyűjteményt, ami később a közönség önkéntes adományaival egészült ki. Közülük kiemelkedik Ernst Lajos, a neves műgyűjtő által az állandó kiállítás megnyitásakor letétbe helyezett, 125 tételből álló anyag, ami azóta is a gyűjtemény legértékesebb része. Az első kiállítás 1930 októberében nyílt meg a II. emeleti páholyfolyosóról nyíló két helyiségben, melyek ma is a Magyar Királyi Operaház Emlékgyűjteménye feliratot viselik. Ez alkalomból kiadták a gyűjtemény részletes katalógusát is. Az operaházi múzeum az 1960-as években költözött jelenlegi helyére. A Székely Bertalan-terem falait híres operaénekesek (Sándor Erzsi, Báthy Anna, Walter Rózsi, Ney Dávid) nagyméretű portréi díszítik. A galérián elhelyezett tematikus időszaki kiállítások az Operaház történetének jelentős korszakait mutatják be.
  Amennyiben szeretnéd adminisztrálni ezt a tételt kattints ide.
 

Szólj hozzá!


Majdnem minden nap minikoncert lesz az Esernyősnél Óbudán

Majdnem minden nap minikoncert lesz az Esernyősnél...

Túrós csuszát ugyan nem adnak mellé és nem is sramli szól, de anélkül is kimehetsz Óbudára, pontosabban a Fő térre, még pontosabban az...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Fesztivállapot – Elmarad? Áthelyezik? Folyamatosan frissülő információk

Teszünk egy kísérletet arra, hogy egy felületen nyilvántartsuk, melyik fesztivál miképpen dönt idén nyáron.

Még a rektor is dalra fakad a pécsi egyetem videójában

Egy videó született a járványból a pécsi egyetemen: a vezetők, az oktatók és a munkatársak így szeretnék kifejezni összetartozásukat. Hogy miért a (részegen) Ki visz majd haza című Bikini-számot választották zenei alapnak, azt csak ők tudják :)

Itt a vége? Kóbor János az Omega jövőjéről

Az Omega frontembere a Ripostnak adott – a jövőt tekintve – nem túl derűs hangulatú interjút.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek