Zeneakadémia

Ki viszi át a szerelmet? – tette fel a kérdést egy jelentős magyar költő, Nagy László.

A szerelem és a zene egymás mellett nő a világerdőben. Mindkettő transzba ejt, és ez az állapot csak megfelelő szenvedéllyel tartható fenn.

Ki viszi át a zenét, a mi zenénket, a ti zenéteket, az ő zenéjüket az idő túlsó partjaira? Az egyik révész a budapesti Zeneakadémia, Liszt Ferenc zeneakadémiája.

Az ember addig él, amíg zenél, illetve amíg a zenére rezonál. Zene nélkül nincs élet. Nemcsak „virág az ember" (megzenésítette: Kurtág György), hanem hang is. Bármikor, bárkiből lehet zenei hang, ha a Teremtő, megtestesülve egy zeneszerzőben, így akarja. Lelkünk viasztáblájába is sok hangjegyet karcoltak be erre méltó írnokok.

A Zeneakadémián zenék és zenészek születnek. Ez egy olyan képzeletbeli kikötő, ahonnan és ahová a hajók muzsikusokat szállítanak. Zenei oktatás folyik itt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a klasszikus zene, a jazz, a népzene, az egyházzene, a zeneszerzés, a zenetudomány és a zenetanárképzés valamennyi területén, és mindezt előkészítendő, az Egyetem középfokú gyakorló és előkészítő iskolájában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. A főépület, a maga öt hangversenytermével a budapesti hangversenyélet központja. A XX. század szinte valamennyi jelentős zenei előadóművésze, együttese megfordult a Nagyterem pódiumán, rálehelve művészetét a terem hasonlíthatatlan akusztikájának láthatatlan hullámaira, beleolvadva a lélegzetvisszafojtva hallgató közönségbe, amely úgy veszi körül a művészt, mint harangnyelvet a harang teste. Ebben a hasonlíthatatlan atmoszférában mutatkozhatnak be a legjelentősebb ifjú tehetségek, illetve ebből részesülnek a Zeneakadémia hallgatói s nem utolsó sorban a zenét áhító, a Zeneakadémia mindenkori közönségét alkotó emberek. 

Az oktatás és a hangversenyezés szorosan összefügg a Zeneakadémián.  Egyedülálló adottság: egyrészt a nemzetközi zeneakadémiák szellemi tőzsdéjén az egyik legjobban jegyzett egyetem, másrészt a világ legszebb hangversenytermei között is az egyik legértékesebb ékszer… Egy intézmény két arca, vagy két intézmény közös profilja? Nehéz eldönteni. A kettősség egyedisége a lényeg.

A Zeneakadémia a magyar, illetve a régió zenei hagyományaiban gyökerezik, és e hagyományok töretlenek. Történelmi tanszékei családfaként épülnek fel, a ma tanító tanárok tanárai és azok tanárai a tanszékek alapítóira, Lisztre, Hubayra, Popperre, Robert Volkmannra, Hans Koesslerre vezethetők vissza. A később alapított tanszékeken, például a zenetudományin, amelyet Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Bartha Dénes hozott létre, ugyancsak – képletesen szólva – apáról fiúra száll a mesterség. Erős vezérfonálként húzódik végig a Zeneakadémia történetén a népzene, amely nemcsak az új magyar zeneszerzést, de – elsősorban Kodály révén – a fejlett és eredményes magyar zenepedagógiát is meghatározza. Ezt őrzi, demonstratív erővel a Zeneakadémia legifjabb tanszéke, a népzenei tanszék. 

A Zeneakadémia szelleme nemzetközi. Szokatlanul sokan váltak egykori hallgatói közül a XX. századi zenei előadóművészet történetének meghatározó oszlopaivá. Nem kevesen hagyták el a történelmi tragédiák következtében Magyarországot, az alma matert. De szinte valamennyien visszatértek, rövidebb-hosszabb időre, és mindenki büszkén képviselte a nagyvilágban azt, amit a budapesti Zeneakadémia szellemének nevezünk. E szellem egyszerre hagyománytisztelő és újításra nyitott, miként az alapító, Liszt Ferenc. Azt ő zeneakadémiája: a hungaricum globálissá tételének médiuma.

A Zeneakadémia, oktatási és kulturális intézményként egyaránt a magyar és a nemzetközi közösség javára működik. Missziós szerepet tölt be Kelet és Nyugat zenéjének összekapcsolásában, a Kárpát-medence régiójának reprezentatív képviseletében és a társadalom fejlesztésében rá háruló feladatokban. Felkarolja és gondozza a zenei tehetséget, ösztönzi, erősíti az elkötelezett zenepedagógusokat, óvja a magyar zeneoktatás mintaszerű rendszerét, szoros kapcsolatot tart bel- és külföldi zenei intézményekkel, együttesekkel.

A Zeneakadémia az életre képez. Figyeli és vizsgálja a zenei élet legújabb irányzatait, szokásait, és hallgatóit erre készíti fel. A képzés – hagyományosan – individuális, de az előadóművészet terén az együttes játék, azaz a kamarazenei és a zenekari képzés kiemelt fontosságú és a jövőben egyre aktuálisabbá válik.  A Zeneakadémia tanári közössége boldog muzsikusokat akar nevelni. Nem sikertelen szólistákat, hanem sikeres együtt-játszókat: kamaramuzsikusokat, zenekari tagokat a szó szoros és tágabb értelmében. Súlyt helyez – minden téren – magával ragadó, kimagasló teljesítményre képes zenetanárok képzésére. Egyéniségeket oktatunk, akik később a zenei életben, a pedagógia terén meggyőződéssel képviselhetik a zene társadalomformáló erejét.

A Zeneakadémia egyetemként és hangversenyközpontként egyaránt Magyarország fővárosának, Budapestnek egyik kiemelkedő intézménye. Gyökerei a Duna-menti metropolis születéséig nyúlnak vissza, földrajzi helye is a város szívében van, szellemi, művészi kisugárzása óriási. A zenei tudás bázisa, az új muzsikus-nemzedékek képző helye, ízlés formáló, életminőség javító, egyszerre nevelő és gyönyörködtető. Demokratikus, mert csak a tehetséget, a minőséget tartja mértékadónak. Vezető szerepe Budapestnek, a zene sziliciumvölgyének életében meghatározó. Partnereivel: a Magyar Állami Operaházzal, a Művészetek Palotájával, a Budapest Music Center-rel, a Pesti Vigadóval, valamint Budapest művészeti egyetemeivel szoros szövetségben arra törekszik, hogy Budapest a világ kulturális kikötőinek sorában megerősítse szerepét, s eredményesen fejlessze kreatív iparát, amely Magyarország egyik legjelentősebb szellemi és anyagi sikeréhez vezet.

Batta András