Hogy nézett ki az élet a CSTP-s támogatásig?
Több tíz éve zenélünk. Ebbe tesszük bele energiánkat, pénzünket, időnket. Életünket így tesszük értékessé, egymásnak és magunknak örömet okozva.
Érzékelhető-e bármilyen változás? Gondolok itt arra, hogy kötelezettségek miatt szűkült, vagy a lehetőségek miatt inkább tágult a mozgásteretek?
A hozzáállásunk nem változott. A lemezkészítési szándék megvolt. A "kétmillió" illúziója új léptéket adott álmodozásainkhoz. Készítettünk egy tervet, amit többé-kevésbé tartottunk. Amit nem tudtunk felmérni előre, az például a saját felkészültségünk egy nagylemez munkálatainak léptékében, illetve a pályázattal járó adminisztrációs feladatok. Próbáltunk megfelelni az elvárásoknak. Saját magunknak, a hivataloknak, a rajongóinknak és egymásnak. Céget alapítottunk, bejelentettük magunkat munkavállalónak, kiadónkat, korábbi felvételeinket apportáltuk, vállalkozói bankszámlát nyitottunk, korán reggel ügyvédhez mentünk. Mindeközben próbáltunk, hangszereltünk,
arculatot terveztünk, videót vágtunk, hangot editáltunk, eladósodtunk, munkahelyünket, albérletünket feladtunk, beköltöztünk a stúdióba. Nem számítottunk ennyi akadályra, ilyen léptékű adminisztrációs költségre, sokat tanultunk belőle, kemény év volt. Tapasztaltabbak lettünk, fejlődtünk. A következőt már okosabban csináljuk.
A neves zenekarok közötti "átjárásnak" köszönhetően ti más kondíciókkal indultatok neki ennek az évadnak, mint a teljesen ismeretlen zenekarok. Miben lendített rajtatok a támogatás? Miben realizálódott?
Nem tapasztaltuk, hogy egységesen megváltoztak volna a kondíciók. Egy-két speciális szituációtól eltekintve, például, amikor a fesztivál nem szándékozik az egy évvel korábbinak megfelelően kifizetni a zenekart, abban a reményben, hogy a CsTP színpadon amúgy is ingyen játszhat a zenekart. Végül nem valósul meg egyik kostrukció sem. Ezekből még nem vonnék le elhamarkodott következtetéseket. Minden koncert más, nincsenek általános, örökérvényű megoldások. Mint mindig, pro és kontra részletekből kell összeállítani a megfelelő kombinációt. Adunk is és kapunk. Semmi nincs ingyen.
Hol léptetek fel a fesztiválszezonban? A koncertek között van-e olyan, ami a támogatás nélkül nem ment volna?
Kistehén előtt Szegeden, előzenekari támogatás nélkül nem tudtunk volna belevágni.
A legfontosabb tétel továbbra is szállítás, a fuvar költség. Minden más relatív. Magyarországon 50 ezer forint az útiköltség, ami nélkül nem is érdemes (és nincs is hova) bepakolnia egy zenekarnak. Azt kell letisztázni, hogy ezt az összeget kinek áll módjában megelőlegezni, akár kockáztatni. Jelen pillanatban nem tartozunk azon tőkeerős zenekarok közé, akik ezt vállalni tudják. De előbb-utóbb utolérjük őket. Humán erőforrásból, kreativitásból, lelkesedésből pótoljuk a hiányosságunkat.
Melyik volt a nyár legemlékezetesebb koncertje?
Kimentünk a Szabadság hídra, vittük a hangszereinket. Mindenki mosolygott. Vagy amikor utcazenéltünk a Montreaux-i jazz fesztiválon, ahova jövőre már vissza is hívtak...
Keressük a fellépési lehetőségeket. Zenekarvezetőként belevágtam a koncertszervezésbe. "Magad uram, ha szolgád nincs"-féle józanparaszti hozzáállással. Kitartóan küldöm az íméleket, türelmesen telefonálgatok. Decemberig itthon vagyunk, igyekszünk kihasználni az időt. "Elvállalunk mindent"
Januártól áprilisig Afrikába utazunk zenét, kulturális kapcsolatokat gyűjteni. Májustól vállalunk ismét fellépéseket itthon és Európában. Tulajdonképpen már a jövő májusi zenekari elvonulás, lemezfelvétel, és az azt követő nyári fesztiválok, turné is napirenden van. Pályáztok még?
Természetesen. Okosabban, megfontoltabban, bátrabban.
Milyen pillanatban vagytok most éppen?
Íméleket írogatok, telefonálgatok. Koncertet szervezek. Küldözgetem a lemezt, ajánlom a zenekart, mert nagyon büszke vagyok a közös munkánkra. Ilyen jó csapatot, ilyen szuper munkát teljes szívből, alázattal lehet képviselni. És közben igazából végig hálát érzek. Köszönöm!
Következő koncert?
Nem tudom. Most több hellyel vagyok kontaktban épp. Debrecen, Víztorony, Zalaegerszeg, PopUp Café, Pécs, Nappali stb. Jó lenne a művházak zárt köreibe is beférkőzni. Annyi sok izgalmas helyszín és kezdeményezés van. Meg kell találnunk a közönségünkkel egymást. Ezt az utat senki nem járta előttünk, magunknak kell kitaposnunk. Most már legalább tudom, merre kell menni: csak előre!
Szólj hozzá!