Tomaso Albinoni (1671-1751) velencei barokk komponista volt, aki káprázatos életművet hagyott maga után. 81 operát írt, majdnem száz sonátát, 59 concertót és 9 sinfoniát, életében kilenc kötetet bocsátott közre. Műveinek nagy része a halála után a drezdai könyvtárba került, viszont 1945-ben, a város bombázásának idején ezek nagy része megsemmisült vagy megsérült.
Az ezt követő évtizedekben több zenetudós is dolgozott a művek rekonstruálásán. Egyik a milanói Remo Giazotto (1910-1998.) volt, aki nekiállt rendszerezni a műveket, és arra kérte a drezdai könyvtárat, hogy küldjék el neki egy triószonáta maradványait. A basso continuo szólamából és valami olvasható dallamfoszlányból Giazotto összeállította (megkomponálta) az Adagiót. 1958-ban adták ki az így létrejött darabot, ezzel a megjelöléssel: "g-moll adagio vonósokra és orgonára Tomaso Albinoni két témájából és számozott basszusából".
Később, 1965-ben Giazotto már teljes egészében magáénak vallotta a művet, de ekkor már hiába: az Adagio rövidúton világhírű lett, a popkultúra és a filmgyártók is felfedezték maguknak. Arról nem szól a fáma, hogy a jogdíjak kinek jártak/járnak, de ha Giazottónak, akkor az némi fájdalomdíjat jelent annak fejében, hogy a világ most nem az ő nevét mondja ki, ha az ismerős dallam felcsendül. Albinoni úgysem tudott volna perelni plágium miatt, mert mint tudjuk, a felhasznált dallamok, még ha foszlányosak is, már okoztak némi botrányt a zeneiparban.
A dal egyébként bekerült az 1961-es francia Tavaly Marienbadban című filmbe, a rockbandák közül pedig a Procol Harum és a Doors is eljátszotta,
hogy a magyar vonatkozásról ne is beszéljünk.
Szólj hozzá!