„Valakinek nyomnia kell a rock'n'rollt, hogy megmutassa a fogalmatlan vakegereknek."
Ha rockzenésznek dobott volna le a gólya, akkor így csináltam volna én is, hogy kifacsarom az életet és pofán rúgom normalitást. A Tábornok végleg letette fegyverét, a Rickenbacker 4001, Gibson Thunderbird bőgőt, és belépett a pokolba ezzel a szöveggel: Én vagyok Lemmy, és Rock and Roll-t játszom! Most kezdődik a pokolban az igazán nagy muri, az ördög nyugodtan nyugdíjba mehet, mert a főnök lement a többiekhez, akik tuti fogadásokat kötöttek, hogy meddig lehet úgy élni, hogy szinte belehalsz. A válasz: 70 évig!
" Nem látom értelmét a nyugdíjba vonulásnak, amikor nincs miből/honnan nyugdíjba vonulni. Képzeld el, hogy nyugdíjba megyek. Mit csinálnék akkor? Ülnék otthon, hallgatnám a lemezeket és mondogatnám, hogy azok a régi szép idők...? Köszönöm, de nem. Az nem én lennék."
Úgy vált már életében legendává, hogy fikarcnyit nem változott meg a sikerek alatt, és nem fordult ki önmagából. Hű volt önmagához és a zenéhez. Életemben először könnyezek írás közben, és nem tudom megfogalmazni, mi van bennem, mit érzek. Dühöt, hogy elment, vagy örömöt, hogy létezett. Ahogy nyilatkozta: „Én a Rock ’n’ Rollnak adtam az életem, és a Rock ’n’ Rolltól megkaptam az életemet!” És mi pedig ezáltal kaptunk egy olyan életművet, aminek minden másodperce tanagyag. Hány gyerek kezdett el zenélni az Ő hatására, hány zenekar alakult meg miatta… Többek között a Metallica, hogy csak a legnagyobbat említsem. Igazából nem lehet felmérni, milyen hatással volt a világra, de ha belegondolunk, milyen lett volna nélküle a rock, akkor talán választ kapunk. Minden rockzenét szerető ember tudja, hogy Ő fektette le a metal alapjait, és nincs rocker a földön, aki ne hajtana fejet előtte. Legyen metálos vagy punk, mindenki a saját táborába akarja tudni Őt. Még Chuck Berry is fejet hajtott előtte. Lemmy egyik legnagyobb kedvence Chuck Berry volt (ki hitte volna, hogy Berry túléli őt), és a korai Rock and Roll istenének tiszteletét kivívni azért nem piskóta.
"Igen, amíg fel nem dobjuk a bocskort, lemezeket fogunk készíteni. Valószínűleg a stúdióban fogok elpatkolni, miközben feléneklek egy új dalt!"
"Jól esik a tisztelet ilyen megnyilvánulása, de akkor is csak a zene számít. Zenész vagyok, nem pedig személyiség."
Egyszer Lemmy, Bill Maher "Politically Incorrect" című műsorában vendégeskedett. Egyszer csak eltűnt a színről. "Valaki feltett valami idióta kérdést. Emlékszem, hogy nagyon unatkoztam, úgyhogy kimentem és elszívtam egy jointot."
Lemmy sok mindent megtehet, amit más rocker nem. Még a Beavis és Butthead vitriolos nyelvű készítőit is lenyűgözte. Miután Lemmy feltűnt egy Ramones videóban, Butthead így szól: "Ő Lemmy. Ő abba a videóba sétál be, amelyikbe akar." Erre Beavis egy elragadtatott "Lemmy rulez" felkiáltással válaszol.
Vannak napok, amikor hátradőlsz a kedvenc foteledben, berakod a kedvenc lemezed és leszarod, hogy éppen kint összedől a világ. Na, ez egy ilyen nap. Ülök a gép előtt, és keresem a szavakat. Soha nem küzdöttem ennyit írással. Néha ránézek a facebookra, és a gyomrom szorul össze, ahogy az ismerősök nekem üzennek, hogy sajnálják. Sms-ben, facebookon, telefonon… Akik ismernek, tudják, hogy sokat jelentett nekem a zenéje, és annyi, de annyi erőt adott a nehezebb időkben, és még több boldogságot a napsütésben. És amikor látom, hogy mennyi ember szerette – és most búcsúznak Tőle egy poszttal… Zenészek, színészek, ápolók….
„Ne gyere már te is ezzel 'a rock halott' baromsággal! Vannak menő bandák most is, csak nem teszik ki őket a kirakatba, a vakegerek meg lusták utánajárni. Inkább nyomkodják a kib...ottul okos telefonjaikat. Ezért is volt itt az ideje egy új Motörhead albumnak."
A sors iróniája, hogy karácsonyra kaptam 3 jegyet februárra, 3 Motörhead koncertre. Ezek a jegyek nem lesznek már letépve, de könyörtelenül behajtom rajtad, Lemmy, mert majd ha rám kerül a sor, és évtizedek múlva megyek utánad, akkor kurvára le kell nyomnod nekem ezt a három bulit! Muszáj!
„Nálam nincs olyan, hogy muszáj. Ilyet utoljára aznap mondtak nekem, amikor felmondtam a melóhelyen. Vagy kirúgtak. Ez nézőpont kérdése. De addigra már megnőtt annyira a hajam, hogy bevettek akármelyik bandába. Azóta úton vagyok, más életet nem is ismerek. Kapok kaját, adnak inni, van hol aludni, elvisznek az egyik színpadtól a másikig. Mi mást akarhatnék még? Én a rock'n'rollnak adtam az életemet, és a rock'n'rolltól megkaptam az életemet. Elégedett vagyok."
Nem tudom, hol van most, de vendéglátójának csak annyit tudok tanácsolni, amit a Los Angeles-i Rainbow bár tulajdonosa is mondott, ami Lemmy törzshelye volt: “Hagyj üresen neki egy játékgépet és adj neki whisky-kólát, akkor maradni fog.”
Nem fogsz hiányozni, mert itt hagytad nekünk emléked, és amíg az világ áll, addig Te leszel a Rock Keresztapja, a Főnök, az utolsó Mohikán, a 49% Mother fucker, az 51% Son of a bitch! Köszönök mindent, hogy megfogtad a gitárt, és előhívtad a rockzenét az univerzumból, hogy mi, tátott szájjal toljuk a metálvillát az égbe, és közben énekeljük, hogy: Born to lose, live to win…
„Az a baj, hogy túl sok mindent láttam már, engem nem lehet csak úgy megvezetni. Most már csak az a kérdés, hogy én húzom tovább vagy ez az elb...ott világ."
Szólj hozzá!