A német producer fogta a 2000-es évek emo és a pop-punk – nem kifejezetten egy tőtől fakadó, de egy generáció fejében mégis összefolyó – himnuszait, hozzákeverte a dance zenét, és megszületett a saját műfaji hibridje: a punk rave.
Ez nem egyszerű remixkultúra, hanem tudatos újraértelmezés: a blink-182, Simple Plan vagy a Good Charlotte dalai nem háttéranyagként szolgálnak, hanem egy új klub- és koncertélmény alapjai lesznek.
A recept működik. STVW azóta együtt dolgozott többek között az Electric Callboy és Timmy Trumpet nevével fémjelzett produkciókkal, feldolgozásaira pedig maguk az eredeti előadók is áldásukat adták. Élőben ráadásul nem egy DJ-szettet kapunk, hanem egy olyan showt, ami egyszerre koncert és rave (a rave alapvetően egy elektronikus zenei buli/esemény, de nem sima koncert vagy diszkó – inkább egy külön világ, saját hangulattal és kultúrával).
Ami STVW* esetében igazán érdekes, az nem pusztán a nosztalgiafaktor, hanem az, hogy átírja a feldolgozás fogalmát.
*A betűszó mögött nem egy klasszikus értelemben vett frontember áll, hanem egy tudatosan háttérben maradó produceri projekt: a német alkotó inkább a hangzást és a koncepciót helyezi előtérbe, miközben a személye szinte másodlagos marad.
Magyarországon sokan úgy szocializálódtunk, hogy a feldolgozás vagy tribute, vagy paródia. Két véglet: vagy hű másolat, vagy ironikus kikacsintás. Pedig a nemzetközi színtéren régóta létezik egy harmadik út. Ott van például Leo Moracchioli, aki a Frog Leap-projekttel popslágereket fordít át brutális metalba, már többször járt nálunk. Szintén hazajár már a Postmodern Jukebox, amely modern dalokat helyez vissza jazz- és swingkörnyezetbe. És akkor még nem beszéltünk a koncertszínpadokon is működő, politikus éllel is rendelkező Brass Against formációról, akik fúvósokkal felturbózott, dühösen aktuális feldolgozásoknak – többek között Rage Against the Machine-, Tool- és Audioslave-daloknak – adnak új hangzást.
STVW ebbe a nemzetközi trendbe illeszkedik, csak épp egy generációs emlékezetre épít: a 2000-es évek emo- és pop-punk hullámára. Azokra a dalokra, amelyekhez egy korszak, egy életérzés, egy teljes fesztiválélmény tapad. A kérdés már nem az, hogy „eredeti vagy feldolgozás?”, hanem az, hogy működik-e itt és most. Minden jel szerint működik: telt házas turnék az Egyesült Királyságban, Kanadában, Ausztráliában és Németországban – most pedig Budapest is felkerül a térképre.
November 12-én tehát nem nosztalgiaest lesz, hanem egy furcsa, de nagyon is működő időutazás: amikor a régi kedvenceid nem a múltba visznek vissza, hanem újra jelen idejűvé válnak.
A jegyértékesítés március 18-án (azaz ma) indul – és ha a nemzetközi példákból indulunk ki, nem érdemes sokáig gondolkodni.
STVW, feldolgozás, punk rave, Dürer
Szólj hozzá!