A Nirvana zenekar szövegírója és frontembere átformálta a 90-es évek rockzenei irányzatát, és egyszerűen beemelte a stílust a világízlésbe. A glam rock és metál betörése a rockzenébe magával hozott egyfajta vérfrissítést, ami az akkori fiatal generációnak identitásformáló gyorstalpalót jelentett, és megszülettek a kockás flanelinges - tornacipős alterrockerek (ma hipseterek) . Akkoriban szájhagyomány útján terjedtek a sztorik, és ha hihettünk a pletykáknak, akkor a Nirvana hangszereket zúzott szét a színpadon, a hangfalakon... Legalábbis volt olyan ismerősünk, akinek az ismerőse az NSZK-ban élt, és látta az emtívín.... Mi meg csak az OTTO katalógus fehérnemű rovatát lapozgattuk, hisz ez volt az egyetlen, ami betekintést engedett a nyugati életformába. (Én személy szerint a legendás solymári Kud-Arc rock klubban hallottam először a Nirvanát, pöcsös koromban)
A Smells like teen spirit 1991-es megjelenése után azonnal egy generáció himnuszává vált, és az egész Nevermind album egy zseniális mű az első hangtól az utolsóig. És ez az album lett nemzedékem lélegeztetőgépe, és ez az album ölte meg Cobaint. Naplójából tudhatjuk, hogy rocksztár akart lenni, de a Nevermind albumot nem úgy vette fel, hogy majd ezzel egy csapásra befut és tömegek fogják várni minden koncerten, hanem pusztán vérből és zsigerből írt egy olyan albumot, ami aztán térdre rogyasztotta a világot. Tette a dolgát, és nem voltak világmegváltó tervei, hisz a lemez készítése közben a kocsijában lakott.
A hirtelen jött hírnév pedig megviselte az amúgy is labilis, soványka srácot, és Kurt nehezen viselte a rávetülő hatalmas figyelmet és a kíváncsi média tekintetét. Féltette a családját, Courtney Love-ot, a feleségét és lányát Frances-t(akinek keresztapja az R.E.M. Énekese, Michael Stipe és keresztanyja Drew Barrymore), valamint úgy érezte, nem tudja már őszintén folytatni a zenélést. Az MTV Unplugged felvételen is jól látható lelki állapota, és mint egy ravatal köszön vissza a teljes díszlet, a műsor pedig egy komplett életmű átkarolása, ahogy elköszön mindenkitől.
Depressziója és drogfüggősége annak köszönhető, hogy utálta magát, és tényleg meg akart halni, mivel úgy érezte, hírnevével árt a szeretteinek. Halála előtt az R.E.M. Automatic for the people lemezt hallgatta, és annyi heroint tolt magába, amitől még egy teljes lovas kozákezred is kifekszik, de búcsúlevelét még megírta, ami sok dologra választ adott. Nem egy drogos zenész volt, aki menekülőre fogta és öngyilkos lett. Karcos hangja és szenvedései tükörképként köszönnek vissza dalaiban, és hány, de hány fiatal ragadott gitárt a Smells like teen spirit riffjének hallatán. Hatására a grunge zene eljutott a tömegekhez, és olyan előadókat ismerhetett meg a világ, mint a Soundgarden vagy a Pearl Jam.
Én is megnyitottam elmém egy olyan részét, amit soha nem találtam volna meg, ha nincs a Nirvana és nincs Kurt Cobain. Aki ma teheti, az az hallgasson meg minimum egy Nirvana-dalt, és este koccanjon egy üveg sör vagy bor a fiatalon elment, jó humorú, életvidám zseni emlékére. És ha elolvassuk levelében a zene iránt érzett alázatot, akkor gondolkodjunk el, hogy hány zenésznek kéne már abba hagyni az egészet. Nem meghalni, de legalább abbahagyni, és keresni más elfoglaltságot...
Én a mai Dunakeszin tartandó Tankcsapda koncertet mindenképp az Ő emlékének szentelem. Ott találkozunk!
Búcsúlevele olvasása közben pedig az R.E.M. Everybody hurts dalát rakja be mindenki:
„Egy tapasztalt, együgyű ember szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesebben lenne elsatnyult, infantilis panaszgép. Szeretnék érthetően fogalmazni ebben a levélben.
Évek óta, amióta először találkoztam közösségetek, hogy is mondjam, függetlenséghez kötődő etikájával és ölelésével, a punk rock élet "alapiskoláit" jártam, és az ott kapott figyelmeztetések mindegyike nagyon is igaznak bizonyult. Már túl sok éve nem éreztem a zenehallgatás és zenealkotás izgalmát, sem az olvasásét és az írásét. Elmondhatatlan bűntudatom van mindezen dolgok miatt. Például, amikor ott vagyunk a kulisszák mögött, és kialszanak a fények és tombolva felzúg a tömeg, ez nem hat rám úgy, ahogy Freddie Mercury-ra hatott, aki láthatóan imádta a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak becsapni titeket, semelyikőtöket. Ez egyszerűen nem fair se veletek, se velem szemben. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Néha úgy érzem, mintha színpadra lépés előtt blokkolóórára lenne szükségem. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy mindezt fel tudjam mérni (és most is próbálom, isten bizony próbálom, de ez nem elég). A tényt, hogy én és mi sok ember embert megérintettünk és szórakoztattunk, megértem. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.
Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen, illetve rajongóinkként ismertem, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián, amelyet mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már kurvára elszomorít. A szomorú, érzékeny, nem elfogadó, Halak jegyű Jézus-emberke. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom!
Van egy istennő feleségem, aki nagyravágyástól és empátiától szenved, és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szeretettel és kedvvel, minden szembejövőt megcsókolva, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez olyannyira megrémít, hogy már létezni is alig bírok. Még a gondolatát se tudom elviselni, hogy Frances is ugyanolyan nyomorult, önpusztító, halott rocksztárrá válik, mint én.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.
Égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek az elmúlt években kapott leveleket és aggodalmakat. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.
Béke, szeretet, együttérzés,
Kurt Cobain
Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytasd, Francesért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.
Szeretlek, szeretlek!"
Fotó: rollingstone.com
Szólj hozzá!