De ne szaladjunk ennyire előre. A Kex együttes vitathatatlanul legenda, a magyar zenetörténelem fontos epizódja. Aki azt hiszi, nem tudja, kiről beszélünk, az is tudja, ha azt mondjuk: „Elszállt egy hajó a szélben” vagy „Zöld-sárga, zöld-sárga”… Ugye, hogy megvan? Nos, 2014 tavaszán megalakult a Kex Remake zenekar, amelynek jogelődje ez a bizonyos Kex együttes, amely a Syrius mellett a hatvanas-hetvenes évek egyik kiemelkedő, avantgarde formációja volt. Az új zenekar az örökül hagyott Kex-dalok zenei világát átértelmezve, újragondolva, a 21. század kihívásainak eleget téve rögzítette lemezre a kultikus szerzeményeket, amelyeket több nagykoncert keretében kívánnak a mai közönséggel megismertetni. A régieknek meg felidézni.
Mi ezzel a gond? A HVG-ben idézett közlemény szerint Baksa Sós János fiának több baja is van a dologgal, többek között az is, hogy miért használják a nevet a mostani zenekar tagjai, hiszen szerinte a Kex megszűnt létezni akkor, amikor a híres frontember (mármint az édesapja) külföldre kényszerült távozni az állandó rendőri zaklatások miatt.
Nem kívánunk beszállni a legújabb „Kié a zene: a zenekaré vagy a frontemberé?”– ringbe, de azért lenne pár megjegyzésünk.
Először is, a zenész és a zenetörténelem-író kissé másképpen kódolja azt a szót, hogy zenekar-alapító… A krónikás és persze nagyközönség szerint is az zenekar-alapító, aki játszott a legelső felállásban. A zenészek szerint meg az, aki kitalálta az egészet. A Kex esetében Baksa Sós szigorúan véve nem alapító tag volt, ha ez számít is valamit. Kisfaludy András dobos szerint az úgy volt, hogy amikor megszületett az ötlet, nem volt még énekesük. Mondták nekik, hogy van egy srác, éppen valahol Rákosborzasztón lép fel, nézzék meg. El is mentek, és a szinte üres kerthelyiség értelemszerűen üres asztalain ugrált egy fazon…. Na, ez volt a Baksa Sós, aki azonnal igent mondott a felkérésre.
És aki legenda lett. Nemcsak az ugrálás miatt, bár abból is volt bőven, hanem azért – ahogy azt a jelenlegi közreműködők is tanúsították –, mert nem volt két egyforma koncert, hiszen nem is koncertek voltak azok, hanem performanszok, amelyeket teljes egészében Baksa Sós celebrált, de úgy, hogy „nem tudtunk elkezdeni zenélni, mert sírtunk a röhögéstől és görcsben volt a pofánk…” (Somló Tamás). A wikin és más helyeken részletesen utána olvashattok, milyenek is voltak ezek a bulik , most ezzel nem rabolnánk időtöket, de olvasva a beszámolókat, elhihetjük, hogy aki akkor ott volt, sosem felejti…
Nos, a Kex Remake-et is Kisfaludy hívta életre, és jelen pillanatban számunkra nincs ebben a dologban cikis momentum. A sajtótájékoztatón valóban elhangzott az, hogy Baksa Sós János nagyon beteg, és nem igazán van olyan állapotban, hogy kommunikáljon – ezt később Baksa Sós Attila tapintatlanságnak nevezte a már idézett HVG-s cikkben (amelyben persze valahogy a nevét a cikkíró valami különös okból nem tünteti fel). Szerintünk nem az.
Ugyanis a legelső újságírói kérdés az lett volna, hogy mit szól ehhez a legenda. Ráadásul éppen ez volt az a momentum, ami az egykori tagokat – akik érzésünk szerint egészen eddig mint a messiást várták vissza Baksa Sóst – cselekvésre késztette: elszállt a reménye annak, hogy a Kex akár egyetlen buli vagy stúdiófelvétel erejéig újraéledjen. Ahogy a Kisfaludy András megjegyezte, mindaz, ami a Kex volt egykoron, amatőr felvételek őrizték, ezek nagy része elveszett, és így a kutya nem fog emlékezni arra, kik is voltak ők valójában.
Noha a családi közlemény nem említi meg, a sajtórendezvényen többször több ember szájából is elhangzott, hogy ez a Kex nem az a Kex, nem lehet folytonosságot teremteni, mert hiányzik belőle a frontember, s mivel nem nosztalgia-zenekarként akarnak turnézni, azt a döntést hozták, hogy a számokat sem egy az egyben játsszák el és fel, hanem hozzáraknak mindent, ami 2014-ben is időszerűvé teszi a dalokat, leginkább zeneileg, hiszen a szövegeken nem változtattak.
Ezt lehet gesztusként, de lehet támadásként is értékelni, mindenki döntse el maga, mint ahogy a Republic esetében sem dőlt még el, hogy Cipő édesanyjának vagy a Cipővel hosszú évekig együtt keccsölő zenekari tagoknak van inkább érkezése a banda zászlaja alatt menetelni.
De hogy az érdemi dolgokról és a jelenről beszéljünk, a számok átdolgozásának nemes feladata Tóth János Rudolfra hárult, aki Baksa Sós távozása után került a zenekari frontba énekesként. Bevallotta ő is, hogy nem volt ez hálás szerep, hiszen elődje olyan nagy formátumú volt, hogy lehetetlen volt ennek a kihívásnak akkor megfelelni. (Nem ismerős a sztori?) Ráadásul nem is nagyon élte bele a helyzetbe magát, hiszen ő is várta haza az énekest… „A Kex Baksa nélkül olyan, mint a Syrius Jackie nélkül – tette hozzá –, nem lehet azt mondani, hogy ez az együttes megy tovább. Mindenkinek megvan mára a saját útja.”
Egyetértett azzal, csak úgy lehet elővenni a régi Kex-dalokat, hogy gyökeresen megváltoztatják azokat, éppen azért, hogy senki se higgye azt, hogy bármit is el akarnak venni a régi hírnévből vagy Baksa Sós jelentőségéből. Bele is vágott a munkába, de mint mondja: „egész nyáron ezen tököltem, 16 számot kellett átdolgozni, és nem egyszer éreztem úgy, hogy kár volt ebbe az egészbe belekezdeni, de hát már elvállaltam…”
Somló Tamás, aki annak idején játszott a Kex-szel is, annyit tett hozzá, hogy a dolog biztosítéka éppen Janó (Tóth János Rudolf), mert a legjobb zenész kezébe került a feladat. Azt is megjegyezte, hogy meghallgatott 3 dalt az újak közül, és szerinte egyáltalán nincsenek „kifacsarva”, János (Baksa Sós) örülne, ha hallaná őket…
Závodi János elmondta, hogy annak idején közös klubjuk volt a Bem rakparton, sőt, amikor Babos Gyula elment, ő is játszott a Kex-ben, de előtte mint közönség is lejárt a koncertjeikre. „Két csodálatos évet töltöttünk el, és tényleg nem volt két egyforma buli, dőltek az emberek a röhögéstől és az örömtől… Nagyon örülök, hogy ez most létrejött: jó banda, zseniális hangzás – én ismerem, hogy játszottuk régen a nótákat, és az az érzésem van, mintha egy szintben lenne azzal, ami régen volt…”– tette hozzá.
Kisfaludy atöbbször is hangsúlyozta: nem Baksa Sóst akarta visszahozni, hanem a zenét. Már unalomig ismételtük mi i ebben az írásban, hogy az énekes annak idején minden bulit egyszer és megismételhetetlenül „vezényelt le”, és a dobos szerint még akkor sem lehetne a régi Kex-et visszahozni, ha a frontember egészséges lenne, mert azok a dolgok abban a pillanatban és oda születtek, ahol éppen felléptek. Ebben rejlett Baksa Sós nagyszerűsége: ő volt az, aki Magyarországon tevékenységével definiálta a happening fogalmát, s mint ilyen, visszahozhatatlan.
Sokkal pozitívabb ez a történek számunkra, mint ahogy az a többször is idézett közleményből a részleteket nem ismerő olvasónak lejöhet. Az új köntösbe új, esetenként egészen fiatal tagok is belebújtak: a már említett Kisfaludy András dobos és Tóth János Rudolf gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró mellett Fejér Simon és Lee Olivér gitárosok, Göngyösi Gábor billentyűs, Zsoldos Tamás basszusgitáros, Fekete István trombitás, valamint Kiss Flóra és Szakonyi Milán vokalisták viszik tovább a zenekar nevét, így az új banda, valamint a meghívott – a zenekar történetéhez kötődő neves– zenészek közreműködésével december 5-én este 8 órakor a MOM Kulturális Központ színháztermében valamennyi átdolgozott Kex-dal elhangzik majd.
A többi rátok, a közönségre van bízva… Addig is itt egy kis ízelítő:
A fotókat Nagy J. Zsuzsa készítette a KEX REMAKE sajtótájékoztatóján.
Szólj hozzá!